Bene L. KrisztiĂĄn
2021 MĂĄrcius 30.
đReggeli csĂłkđđ
Mikor reggel egy csĂłk, halkan reĂĄd lebben,
s Ă©rzed nem vagy mĂĄr a magĂĄnyos szerepben.
Szemeid nehezek még, nyitni alig kész,
s megsimogat lågyan, egy oltalmazó kéz.
Ăgyad mint a kismadĂĄrnak megĂ©pĂtett fĂ©szek,
simogatås csókkal... mint ålombeli mézek.
Egy ĂĄlombeli trilla, megvalĂłsult Ă©den,
az ébredésnek peremén, s annak bƱvöletében.
Szemeid kinyĂlnak, s hinni alig mered,
hogy megtartotta a sors, az igaz szerelmedet.
Ălmos arccal mosoly, s a tekintet mi kincses,
marasztalni vĂĄgyĂł, minden szava bilincses.
Keze simogatĂł, hangja nyugalmat ĂĄraszt,
s Ăgy tart nĂ©ked Ă©leten ĂĄt, erĆs lelki tĂĄmaszt.
Ălelni kezded halkan, s beĂŒl vilĂĄgod szĂ©pĂŒl,
szerelmed ragyog ott benn, a legszebb lelki Ă©kĂŒl.
Mikor ezt mind meg is Ă©led, s megtartod ahogy kell,
megbecsĂŒlve most, s a mĂșlĂł Ă©vekkel.
Nem csak reggeled lesz, nem csak este marad,
nem csak a lelked ér célt, s nem is csak a szavad.
Nem csak a jĂł Ă©rint meg, lesz baj is, Ășgyhogy ne keresd,
lesz mĂ©g ĂĄrnyĂ©k s napsĂŒtĂ©s, de te csakis Ćt szeresd.
Mikor reggel egy csĂłk, halkan reĂĄd lebben,
az Ă©let hagy repĂŒljön, nem is mehetne szebben
****************
Nincsenek megjegyzések:
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se