Bene L. KrisztiĂĄn
2021. MĂĄrcius 17.
đHa te lennĂ©lđ
Ha te ålom leszel, én az ålmodó leszek,
s ha jut benne nekem hely, érted majd mindent megteszek.
De, hogyha te fa lennél, én lennék ott a kérged,
s ha kĂgyĂłtestbe bĂșjnĂĄl, Ă©n lennĂ©k a mĂ©rged.
Viråg is lehetnél, talån liliom viråga,
én lennék a szirmod, s az illatod vilåga.
Ha fecske lennél, követném veled a nyarat,
de ha elzĂĄrnak elĆlem, ĂĄttörök minden falat.
Hogyha dĂszes torta lennĂ©l, Ă©n lennĂ©k a mĂĄzad,
ha az otthonod keresnéd, én lennék a håzad.
Ha te lennél az ölelés, én majd leszek akit karolsz,
ha te leszel a hang, én lennék zene amit dalolsz.
Lehetnél még annyi minden, annyi képben låtlak,
szeretnék én annyi mindent, s mindig téged vårlak.
Sorolhatnåm napokig, miben keresném az éned,
ĂgĂ©rhetnĂ©k csillagokat, s hogy nem kell többĂ© fĂ©lned.
De legyen ennyi hasonlat, ebbĆl is megĂ©rted,
hogy a szĂvem nĂ©lkĂŒled nem dobog, csak veled, s csakis teĂ©rted.
************
Nincsenek megjegyzések:
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se