Bene L. KrisztiĂĄn
2021. Mårcius 26.·
đBĂłkolhatnĂ©k Ă©rtĂŒnkđ
Ha mår bókolhatnék, meg is ragadnåm,
e csöpp esélyem erre.
Hogy gyönyörƱnek låtlak, miért is tagadnåm,
Ășgyse megyek mĂ©g, Ă©n ugyan semerre.
Hiszen messze vagyok tĆled, s te is messze tĆlem,
tĂĄn Ăgy szabadabb a szĂł.
Tulajdonod minden szĂ©psĂ©g, mi lĂ©tezik egy nĆben,
s ha a szĂved is jĂł...
... ha a szĂved is jĂł, Ă©n Ăștnak eredek,
hegyeket vĂĄgok ĂĄt, s tengereket szelek.
Elfeledve mindent, mĂșltat temetek,
meg nem ĂĄllok addig, mĂg veled nem lehetek.
Hisz megfogadtam régen, hogyha angyalt låtok,
bĂĄtorsĂĄgot veszek s kĂŒzdök e kegyĂ©rt.
Hiåba önbizalmamban, rég megfognak a råcsok,
nem engedhetem el, akår egy perc szerelmedért.
Mert az Ă©n szĂvem Ășgy dobog, hogy kiszakĂtja mellkasom,
s végleg eléd olvadok.
De ennek ez a rendje, s lelkem meghagyom,
ha vĂ©gre eljössz Ă©rtem, s Ă©rtĂŒnk bĂłkolhatok.
Nincsenek megjegyzések:
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se