Toldi GĂĄbor
đKĂ©z a kĂ©zbenđ
EgyĂŒtt könnyebb, mert ketten vagyunk,
EgymĂĄsnak sokat adunk.
De te most mégis elzårkózol,
Mert szenved a lelked e vilĂĄgban,
Ăgy Ă©rzed, nem vagy hibĂĄtlan.
De miért kellene annak lenned?
Hiszen te is csak ember vagy,
Ki van, hogy hibĂĄzik,
Ha szĂve, lelke nem virĂĄgzik,
CsupĂĄn boldogsĂĄgra vĂĄgyik,
Ahogy lĂĄtom arcodat, ez tisztĂĄn lĂĄtszik,
Ăn olyan ember vagyok, ki Ă©rzĂ©sekkel nem jĂĄtszik.
Amikor meghoztam a döntĂ©st, segĂtsĂ©get kĂ©rek,
Tudom, hogy akkor Ă©s ott egyedĂŒl nem sokat Ă©rek,
Meghallgatom a tanĂĄcsod, melytĆl magamhoz tĂ©rek,
Ha kilĂ©psz az Ă©letembĆl, meghal bennem a lĂ©lek.
Te is lélek vagy, ki sok mindennel rendelkezik,
De most mégis az elméd, mely befolyåsol,
Azt hiszed, nem vagy jĂł e vilĂĄgon, sem mĂĄshol.
MiĂ©rt nem engeded, hogy segĂtsek?
CsupĂĄn csak a szĂvem szerint cselekszem,
Felettem is eljĂĄr az idĆ, hiszen Ă©n is öregszem,
Veled egyĂŒtt a jĂłra törekszem.
Ha veled vagyok, oly szép minden,
MegvĂĄltozik testem s lelkem,
Vårom, hogy veled töltsem minden percem.
Hiszen kéz a kézben könnyebb az élet,
BiztonsĂĄgot, boldogsĂĄgot nyĂșjt szĂĄmomra lĂ©ted,
Elég csupån råd nézem, s te minden szavamat érted.
Nem kell semmit mondanom, te tudod, mit érzek,
Mellettem vagy akkor is, ha belĂŒl vĂ©rzek.
Lent vagyok a mĂ©lyben, s te felhĂșzol onnan,
MeggyĂłgyĂtod testem-lelkem,
Kérlek szépen, maradj meg nekem.
Nincsenek megjegyzések:
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se