Bene L. KrisztiĂĄn
2021 MĂĄrcius 14.
đĂrted szĂŒlettem!đ
SzikrĂĄzĂł napvirĂĄgba szĂŒlethettĂ©l nĂ©kem,
s csak én lehetek néked, kit csak én låtok az égen.
NĂ©kem szĂŒlettĂ©l, s mint angyal port a hĂłra,
csak nĂ©kem tĂŒndökölhet, csak Ă©n tudhatok rĂłla.
Csak én låthatom fényed, s csak én érezhetem.
Csókod s ölelésed, testemmel reszketem.
Nékem tƱnik fel a borban cseppnyi édes véred.
Ăn hallom meg azt amikor, a nyugalmadat kĂ©red.
Råm szakad az ölelésed, mosollyal vagy könnyel.
Bennem szakĂt teret, mikor szĂłlsz hozzĂĄm közönnyel.
Nekem fĂĄj a viszĂĄly, ha oktalan, vagy okkal.
Az Ă©n szĂvembe hasĂt, s rejtve marad tokkal.
De nĂ©kem szĂŒlettĂ©l, s ha nĂ©hol sebek is szakadnak.
Minden öleléseddel, vilåggå szaladnak.
Hisz szerelmet nevelve, bizalmat róttål belém.
Mikor Ă©rtem megszĂŒlettĂ©l, s mert Ă©rted szĂŒlettem Ă©n.
Nincsenek megjegyzések:
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se