Bene L. KrisztiĂĄn
2021 MĂĄrcius 29.
đMondd!đ
Beszélj hozzåm, csak egyetlenegy percet,
miben szerelmedre lelhetek.
S hazudj, ha kell, fåjót és nyerset,
csak higgyem el egy kicsit, hogy most én is nyerhetek.
Nem kell több, csak egy óråcskåt ha kell,
az ĂĄlom szĆtte kockaköves szenvedĂ©ly vigaszĂĄn.
Hitesd el velem majd Ășjra, s Ășjra el,
hogy tĂ©nyleg engem akarsz, de tĂ©nyleg Ășgy igazĂĄn.
S ha megszånsz engem, s åtélném egy ékes napon,
hogy miénk lett a reggel, vagy elrabolt az éj.
Akkor, ama szép pillanaton, majd itt hagyom,
egy rĂ©szemet a szĂvembĆl, hogy neki is Ășgy mesĂ©lj.
De mondd! LĂĄtod-e a jövĆt, elĆre egy hetet, vagy egy Ă©vet?
Mennyit szĂĄnsz reĂĄm?
S ha nem engedi az élet, hogy legyek? Elteszel minden jót, és szépet?
S majd emlékszel netån?
Mert mondd! De tényleg mondd!
Szemembe nĂ©zve csĂłk kĂsĂ©rve, hogy most nagyon szeretsz!
S ha netĂĄn elvisz a szĂ©l, s a hajĂłnk Ăgy zĂĄszlĂłt bont.
Szeretni foglak mindig, s mondd!... hogy mĂĄr te sem feledsz.
*********
Nincsenek megjegyzések:
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se