Bene L. Krisztián
2021. Május 9.
💞Szemedben a fény💞💞
Ott lakok egy ideje, honnan tekinteted ered,
hol kitükröződik lelked, s mit oly híven őrzöl.
S ahogy te is egyre érzed, hogy bennem felismered,
ajkad mosolyt görbítve, csókokba rejtőzöl.
Szabadon állok eléd, másodperc távolságra,
s hangom mintha trambulinra szállna, tördeli a szót.
Szükségem lenne, pont annyi bátorságra,
hogy ne szorítsa nyakam, a bátortalan drót.
Nem tudok választani, mi is szebb most rajtad,
a gyönyörű szemeid, vagy tested vonala.
A selyem szőtte hajad, vagy a mézédes ajkad,
netán, hogy hozzád húzott, az élet fonala.
Kezedet foghatom, s szívem közben ugrik,
összefont ujjaink cikcakkos peremén.
Hangom elszorulva, végül csak elcsuklik,
hisz mindig arról álmodtam, hogy egyszer, te meg én.
Életem már fakó, de alig éltem én,
mert sose hajoltam meg, hol keretben a kény.
De mióta ismerlek, mintha érteném,
hogy az amit kerestem, az a szemedben a fény
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése