Bene L. Krisztián
2021. Május 24.
💞Eszembe jutottál💞💞
Eszembe jutottál, mert a szívemben vagy,
a szívemben, ahol nincsen most más, csak hideg és fagy.
Ahol nincsen most más, csak egy cikázó villám,
s a csillagokból se maradt, csak porladó szemek, csak szélkapta csillám.
Eszembe jutott a szélcsendes, felhőtlen létezés,
az első szavunk, s a mindent elsöprő utolsó kérdezés.
A mondatok ezrei, s a hallgatás végtelennek tűnő, s mardosó órája.
Az első megremegés, s az utolsó elesett haldokló próbája.
Eszembe jutottál, mikor karjaid szorosan, s őszintén körbezártak.
S mikor karomba futottál, a szerelemmel telt szemeim mindig vissza vártak.
A szerelemmel megtelt szívem, s testem érted s miattad remegett.
Miközben a lelkem, a felhők fölé költözött, hisz a felhők felett lebegett.
Eszembe jutott, a könnyeinknek selymes, szelíd fénye,
s a csókunk ezer izének a bája, a szívem lüktetése, s a szerelmünk lénye.
A keserű percek, mikor hiányod marta az időt s a testemet,
mikor a hiányod borította mély sötétbe, minden magányos estemet.
Eszembe jutott minden egyes pillanat, mi belém égett, s a lelkemben maradt.
Mit szívvel, s ésszel alapozva építettünk, széthullt egy perc alatt.
Eszembe jutott mikor, elsuhantunk egymás mellett, s te sírva elfutottál.
S látod?!... Emlékszem mindenre, mert a szívem a tiéd, s így eszembe jutottál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése