Szívem napja
De jó volt titkolt félelmed látni,
vallomás az, örökre megmarad,
tépsz, téplek, csók, fények, vágy,
közénk feküdt az igaz bolondság.
Zuhantunk egyszerre-egymásban,
semmi sem számított, csak az akar-sok,
torkodból jött levegőd a szádtól a számig
arcomat égetve pimaszul vigyorgott.
Testünk csak remegett, mint jó haszon,
mint balta csapott belém, azon hajnalon.
Nem számít semmi, adtál s adtam,
távol az ember tőlem, s én itt maradtam.
Több vagy, s én is több vagyok,
jaj neked, ha megnyílok mint az ég,
egymásnak, csak annyira kellünk,
mint éhezőknek, egy jó falat kenyér.
Kovács Kókai Kata
Szerzői jogok fenntartva
*************************
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése