
đč SZERETNI NEM SZĂGYEN..đč
A tenger hullĂĄma mossa a lĂĄbamat, ĂĄllok nĂ©mĂĄn a part szĂ©lĂ©n. Csak egy kicsit Ă©rint meg a lĂĄgy vĂz. Ăppen hogy Ă©rzem a hƱsĂtĆ tengervĂz Ă©rintĂ©sĂ©t. Biztosan tudom, hogy most ezt szeretnĂ©m, oly csodĂĄs Ă©lmĂ©ny.
SĂŒt rĂĄm a nap, melegĂti a testemet, szĂ©pnek Ă©rzem magamat. A napsugĂĄr körbejĂĄrja a bĆrömet, Ășgy Ă©rzem, minden sejtem megĂșjul tĆle. Nincs idĆ, eltƱnik bennem minden Ă©rzĂ©kem, csak a termĂ©szet szĂ©psĂ©gĂ©ben Ă©lem a jelenem.
A szemem alig tudja befogadni a kékség erejét.
A hullĂĄmok lĂĄgy andalĂtĂł mozgĂĄsa oly csodĂĄs.
Csapdossa a lĂĄbamat, majd visszafordul, kis idĆ mĂșlva egy kicsit haragosabban Ășjra megindul.
Magasabbra csapkod, Ă©rzem, hogy felfalnĂĄ a testemet, mĂĄr nem elĂ©g a lĂĄbam. Nem mozdulok a nap perzselĆ, de az Ăłhajom Ă©s vĂĄgyam erĆs bennem. Maradni akarok, nem bĂĄnom, hogy csak Ă©rtelmetlenĂŒl ĂĄllok.
Mindent ledobnĂ©k magamrĂłl, semmi se maradjon rajtam, a tenger Ă©rintĂ©sĂ©re vĂĄgyom. KitĂĄrom kezemet, beszĂvom a tenger illatĂĄt, szabadsĂĄgomat oly nagyon szeretem. A hullĂĄmok egyre magasabbra merĂ©szkednek, vĂĄgyakozom, hogy ĂĄtmosson teljesen.
A lelkem is sodrĂłdik, minden bilincs felnyĂlik.
Szabadon engedem akaratomat, bĂĄtortalan gondolataimat. LeneztelenĂtem kĂvĂŒl-belĂŒl magamat, vĂĄllalom a szeretet hullĂĄmĂĄt ami eljutott hozzĂĄm.
Nem akarok mĂĄr bĂșjdosni, szĂ©gyelni a tiszta Ă©rzĂ©seimet elfedni. Nem akarom a szeretet nĂ©lkĂŒli Ă©letet,megmutatom Neked, hogy mennyire szeretlek. A tenger hullĂĄma Ăgy tanĂtott meg, hogy bĂĄtran szeresselek.
SzĂ©gyen nĂ©lkĂŒli szeretet, szabadon, csupasz szĂvvel, teljes vĂĄllalĂĄssal, odaadĂĄssal.A tenger hullĂĄmĂĄba talĂĄltam meg a szabadsĂĄgĂĄt ennek az Ă©rzĂ©snek. A szeretet, szĂ©gyen nĂ©lkĂŒli elfogadĂĄs, vagy NEM szeretet. A döntĂ©s kezembe van, hogy melyiket hozza el nekem az Ă©let. A vĂĄlaszom.. Nem szĂ©gyen a szeretet..
Akarlak Téged...!!
Marik MĂĄria đč
Versek Mindenkor
Nincsenek megjegyzések:
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se