2020. szeptember 10., csĂŒtörtök

đŸŒč A HĂ­d....đŸŒč


đŸŒč A HĂ­d....đŸŒč

Melyik oldalon ĂĄllok, nem is tudom.
A parton csak ĂĄcsorgok, azt tudom.
Biztos, hogy jĂł helyen vagyok vagy csak ĂĄlmodozom?
LĂĄtni akarom, hogy ki az Akire vĂĄrok, ilyen nagyon.

Csak ålldogålok és legyökerezve, båmulgatok.
Mozdulni nem tudok, nem merek, Ă­gy csak mereven nĂ©zek.Érzelem mentes vagyok, nem nyĂșjtom ki a kezemet, nem adom a lelkemet.
Nem is értem miért gondolom, hogy megvan az igaz szerelem.

A måsik parton nem mozdul semmi, csak ott van a félszeg semmi. Ködös, hideg, szomorkås, kedélytelen ållapot. Az eddigi emlékek, bizonytalansåg, félelem ott megrekedt.Mindent valósågosan érzékelek csak vårom a fejleményeket.

A szĂ­vem nagyot dobban, Ă©rzem, hogy valami megmoccan. Integet, hatĂĄrozott lĂ©ptekkel, sietve indul felĂ©m. Menetel, lĂ©pĂ©sei erƑsek, a melegsĂ©g ĂĄtjĂĄrja ettƑl lelkemet. Ahogy közelĂ­t lĂĄtom, hogy tĂĄgra nyitja szemĂ©t.

Egyre gyorsabb, de hirtelen megtorpan, Ă©s elƑre nĂ©z. Akkor Ă©bredek fel, hogy egy parton ĂĄllok a Hitemmel. VĂĄrva, vĂĄrom a boldogsĂĄgomat megtöltve szeretettel. Megjelent a szerelem, köszöntöttem Ă©s Ă©szrevett.

Vajon miĂ©rt torpant meg? Azt nem Ă©rtettem, hiszen örömmel közelĂ­tett, Ă©s Ă©n is kezdtem kitĂĄrni szĂ­vemet. SzeretnĂ©m lĂĄtni, hogy mi az akadĂĄlya, hogy engem elĂ©rjen. Egy gyors folyĂł vĂĄlasztott el minket, erƑs sodrĂĄsĂĄban nehezĂ­tett.

Nem az, az akadĂĄly amit sokszor gondoltam.
A híd hiånyzott és ez egymåstól tåvol tartott.
A híd ami egyik partról a måsik partra egyenes utat teremt. Csupån ålldogålva és vårakozva nem lehet mert ez megöli a szerelmet.

Nem hagyom, hogy hĂ­d nĂ©lkĂŒl legyen mindkĂ©t partszakasz.
Nem hagyom, hogy a folyam ellenséggé våljon és szertefoszlott ålom darabjaival tovåbb sodródjon.

Nem hagyom, hogy elĂ©rhetetlen legyen ami elindult Bennem Ă©s Benned. Te vagy a tĂșlparton Kedvesem. Te vagy Akit lĂĄtok. Ködön keresztĂŒl nem azĂ©rt jöttĂ©l felĂ©m, hogy elillanjon Ă©s eltĂŒnjön a vĂĄgy a szĂ­vĂŒnkbƑl.

Hidat kell építeni, de hogyan, mit tegyek?
Ahogy ĂĄllok Ă©s keresem Ă©s megoldĂĄs utĂĄn kutatok, Ă©rzem,hogy a szĂ­vemben megindult a szeretet. FelĂ©d olyan erƑs a SZERETET, hogy biztos tĂĄmasz Ă©s pillĂ©red lesz.

A REMÉNY ami felmelegĂ­ti az egĂ©sz testemet.
Nem engedem el, tĂĄrolom a szĂ­vembe Ă©s az egĂ©sz Ă©letembe. Most jön a HIT, amely mindent körbevesz ÁthidalĂł hĂĄrmas egysĂ©g a HIT, REMÉNY Ă©s SZERETET.

MĂĄr nem engedek ebbƑl, mind kell nekem, hogy a hidat megĂ©pĂ­tsem kettƑnknek.
A köd felszållt, mår låtlak. Tårt karokkal vårlak, hogy bejussunk a szeretet vérkeringésébe.
Te Ă©s Én kĂ©t szeretƑ ember tiszta Ă©rzĂ©sekkel.

Marik MĂĄria đŸŒč
Versek Mindenkor 
***************


 

Nincsenek megjegyzések:

MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se