đșMĂ©g van idĆđș
Rég volt mår, mikor ifjonti hévvel råm tört a tavasz,
Ă©s levegĆ utĂĄn kapkodtam, mint szerelmes kamasz,
nem låttam måst szemedben, csak szenvedélyes långolåst,
tudtam, ameddig élek követni foglak bårhovå.
MĂ©g van idĆ.
BĂĄrmerre indultĂĄl, feltĂ©tel nĂ©lkĂŒl mentem veled,
még ålmaimban sem akartam elengedni kezed,
igĂ©zĆ nyĂĄri Ă©jszakĂĄkat hagytunk magunk mögött,
miközben menedéket kerestem karjaid között.
MĂ©g van idĆ.
Az avar illatĂș Ćsz szĂ©p csendesen rĂĄnk köszöntött,
mĂĄr fehĂ©rbe borult hajjal ĂĄlltĂĄl a kĂŒszöbömön,
tekinteted mĂ©g mindig forrĂłn perzselte bĆrömet,
ajkam minden pillanatban elhagyta egy köszönet.
MĂ©g van idĆ.
Megjött a tél, hó és hideg birtokolja a tåjat,
a kålyha csak lassan tudja felfƱteni a håzat,
szorosan hozzĂĄd simulok gyapjĂș takarĂłnk alatt,
fogom a kezedet, hallgatom halkulĂł szavadat.
MĂ©g adj idĆt!
Magdolna Léhi
****************
Nincsenek megjegyzések:
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se