2020. szeptember 14., hĂ©tfƑ

đŸŒșMĂ©g van idƑđŸŒș


 đŸŒșMĂ©g van idƑđŸŒș


Rég volt mår, mikor ifjonti hévvel råm tört a tavasz,
Ă©s levegƑ utĂĄn kapkodtam, mint szerelmes kamasz,
nem låttam måst szemedben, csak szenvedélyes långolåst,
tudtam, ameddig élek követni foglak bårhovå.
MĂ©g van idƑ.

BĂĄrmerre indultĂĄl, feltĂ©tel nĂ©lkĂŒl mentem veled,
még ålmaimban sem akartam elengedni kezed,
igĂ©zƑ nyĂĄri Ă©jszakĂĄkat hagytunk magunk mögött,
miközben menedéket kerestem karjaid között.
MĂ©g van idƑ.

Az avar illatĂș Ƒsz szĂ©p csendesen rĂĄnk köszöntött,
mĂĄr fehĂ©rbe borult hajjal ĂĄlltĂĄl a kĂŒszöbömön,
tekinteted mĂ©g mindig forrĂłn perzselte bƑrömet,
ajkam minden pillanatban elhagyta egy köszönet.
MĂ©g van idƑ.

Megjött a tél, hó és hideg birtokolja a tåjat,
a kålyha csak lassan tudja felfƱteni a håzat,
szorosan hozzĂĄd simulok gyapjĂș takarĂłnk alatt,
fogom a kezedet, hallgatom halkulĂł szavadat.
MĂ©g adj idƑt!

Magdolna LĂ©hi 
****************



Nincsenek megjegyzések:

MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se