TOLDI GĂBOR Versek Mindenkinek
2021. Ăprilis 2.
đSzavaidban Kapaszkodtamđ
Szavaidban megtalåltam a szépet,
Felfedeztem benne a jelentĆsĂ©get.
Minden összevissza volt,
A nehĂ©zsĂ©g körĂŒlöttem tĂĄncolt,
Azt sem tudtam hogyan tovĂĄbb.
MĂg nem talĂĄltam meg az arcodat,
Nehezen vettelek észre.
Annyi minden felé figyeltem,
napokba telt mire észrevettem,
Ott vagy mellettem.
Nem néztél åt rajtam,
mint az ablakĂŒvegen,
Ărezted mire van szĂŒksĂ©gem.
Te vagy az Ă©n lehetĆsĂ©gem,
Ăn pedig a tiĂ©d vagyok,
Egymåsé vagyunk,
Ha mélyen összeroskadunk,
EgymĂĄsra kell szegezni figyelmĂŒnket.
Hogy meglĂĄssuk a tĂŒkörkĂ©pet,
A kĂ©t szemnek a tĂŒkrĂ©t,
Mely a lelkĂŒnket mutatja,
Ha Könnyel van szemĂŒnk itatva,
Lelket siratva,
IdĆt hagyunk a pillanatra,
Mi Vagyunk lelkĂŒnknek az arca,
Nem mindig vagyunk felkĂ©szĂŒlve kudarcra,
Ketten többet Ă©rĂŒnk.
Mindenben ott van a rĂ©szĂŒnk,
Folyton egymĂĄsra nĂ©zĂŒnk,
MegtĂĄmasztva egymĂĄst,
ErĆtlenĂŒl is van bennĂŒk erĆ,
Akkor is ha felettĂŒnk felhĆ.
Keresve tĂ©ged az Ă©let ĂștjĂĄn,
Szemem megragad tested årnyékån,
KitalĂĄltam a kusza Ăștvonalon,
Te voltĂĄl a lehetĆsĂ©g,
Egy szokĂĄsos napon.
Nincsenek megjegyzések:
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se