Bene L. KrisztiĂĄn
2021.Ăprilis 16.
đHĂłdolĂłja lenniđ
Hódolója lenni a szépnek, ami téged ölel,
a csĂłkod olvasztani szĂĄmon.
A tested melegét érezni, pont oly közel,
ahogy te is vĂĄrnĂĄd tĆlem, s ahogy Ă©n is titkon vĂĄrom.
Ălmodban Ășgy szerepelni, ahogy szeretnĂ©d,
ahogy a képzelet koronåzza az estét.
Ahol az akarat dönt, s nem a szerencséd,
s a holdfény önti rånk, a ragyogó testét.
Hódolója lenni a napnak, ami hetekbe fordulva éveket tölt tele,
s ålmokat fog össze, ahogy tolakodnak.
Ahogy az idĆ remĂ©nyt, s Ă©lmĂ©nyt ölt bele,
s karomban a szĂved, s szĂvem a karodnak.
Létemet csepegtetni ålmaid udvaråba,
lassan körbefonva szerelmi bókokkal.
Nem szerepbe bĂșjva, Ă©s nem is maskarĂĄba,
ĆszintĂ©n szĂłrva, szerelmes csĂłkokkal.
HĂłdolĂłja lenni, a mosolygĂł szemednek,
a fesztelen jövĆtĆl, ami veled lĂ©legezne.
Részese lenni, ålom életednek,
ahol a szerelem, végre letegezne.
MĂșzsa lehetnĂ©l nĂ©kem, olthatatlanul,
s a soraim rĂĄd öntve ĂrnĂĄm, amikor csak kĂ©red.
Olyan képet festve, mi mår nem fakul,
hiszen rĂłlad szĂłlhatna mĂĄr, a nekĂŒnk maradt Ă©let.
********************
Nincsenek megjegyzések:
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se