Bene L. KrisztiĂĄn
2021.Ăprilis 18.
đCsodĂĄlattal nĂ©zlekđ
Nem tudok aludni, mert az arcodat nézem,
miközben te mår ålmodod a létet.
A helyzetemet åldom, s ahogyan ezt emésztem,
az érzelmeim långja, néha meg-meg éget.
Ajkadat bĂĄmulom, s magamon forr az Ăze,
a hajad simogatva, szĂvem ugrana.
HalovĂĄny Ă©letemnek, egyetlenegy dĂsze,
te vagy akiért, a vérem hullana.
Arcodat csodĂĄlom s hullĂĄmzĂł testedet,
ebben a félhomålyos ékes éjjelen.
ElmĂ©m a jövĆbe kĂ©peket festeget,
ahol te szerepelsz majd, boldogan énvelem.
Mert téged szeretni kell, szerelem jår néked,
nem lehet ettĆl fogva soha kevesebb.
S a boldogsåg lehetne, s legyen a te éked,
de olyan ĆszintĂ©n, minĂ©l mĂ©g nem volt nemesebb.
Megadnåm én néked, s hidd el megteszem,
ami tĆlem kitelik, s erĆmbĆl lelhetĆ.
De most csak våggyal nézve, båmullak nesztelen,
rĂłlad ĂĄlmodozva, mĂg szĂved nyerhetĆ.
***************
Nincsenek megjegyzések:
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se