TOLDI GĂBOR Versek Mindenkinek
December 16.
đĆrjĂtĆ kĂvĂĄncsisĂĄgđ
Megvadult kĂvĂĄncsisĂĄggal,
JĂĄrattam szemem,
VĂ©gigpĂĄsztĂĄztam testeden.
NĂ©ztem a hajad oly lelkesen,
Ahogy a szél ide-oda rångatta,
Mintha baja volna a hajaddal,
Ha tudta volna kitépi azonnal.
Figyelem ahogy mozdulatlanul ĂĄllsz,
Elfordulok, hogy ne lĂĄss,
De érzem észrevettél,
Szinte megremegett testem.
MĂ©gsem szĂłltĂĄl utĂĄnam,
Ott voltĂĄl a szemem sarkĂĄban,
KĂ©rtem a szĂ©lt fĂșjjon tĂ©ged elibĂ©m,
De inkĂĄbb csendben maradt,
ErĆt adott a napsugĂĄrnak,
Hogy aztĂĄn hĂĄtat fordĂtsak ,
Csillogó pillantåsoddal nézzek szembe.
Ăn pedig ĂĄlltam megdermedve,
El sem hittem, hogy ez igaz,
Ăllok veled szemben nĂ©ma csendben.
Hiszek az Ă©rzelmekben,
A benned rejlĆ Ă©rzĂ©sekben ,
Fogsågban tartó érintésedben ,
BorsĂłba teszed testem,
VĂ©dtelenĂŒl csendesen.
*******************
Nincsenek megjegyzések:
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se