Körmendi László:
Fagyos téli szél🌹🦋💗💋
Fagyos a téli szél.
A bundám alá bújik, mint a csend…
De a csend nem zenél!
Csak megérint, mosolyog, és újra elhagy…
Néma.
És hideg, mint a tél…
És mindig, mindig csak csókodról mesél!
De minek?
Vagy kinek?
És mégis, mire jó a forró nyári álom, ha beterít a hó?
És hova visz a csend?
Merre is dereng az az apró fény?
Hol találom én?
Hol lennék, ha fagy és minden áldott nap a bőröd sem izzana?
Hol?
Ha másé vagy…
Kihez könyörögnék, hogy adj csókot, szerelmet?
Kivel élhetném át mindazt, amit lehet?
Fagyos téli szél…
csak rólad zenél!
Lásd, beléd bújok újra, újra, és újra!
Óvj meg engem, szeress, csússzon rajtam ujja édes vágyaidnak!
Gyöngyözzön a holnap!
Mert fagyos ez a szél!
és csak rólad zenél…
Szeretnék a téllel kedvesen táncolni,
de földhöz vágnak végleg álmunknak álmai,
és lassan mélyre bukok...
Pedig mindent tudok!
Tudom merre járunk,
tudom, hol az álmunk!
Tudom, honnan jön ránk ez a jeges szél!
Tudom, hogy a vágyunk milyen messze ér!
Tudom, hogy felolvad majd a nyári álom!
Tudom, hogy lelkedből lelkem ki nem vájom…
Csak most bénán állok!
Érted kiabálok!
Mielőtt még csendben szétáznak az álmok,
engedj férfi lennem!
Teremts újjá engem!
Mert fagyos ez a szél,
és csak rólad mesél…
Megérint, majd nevet és újra elhagy!
Államon meg kacér hópihét hagy…
És máris sós az éj!
Nem sírok, ne félj!
Csak egy könnycsepp fagyos,
mint a téli szél…
Budapest, 2015. január 29.
A fotón a Szombathelyi Csónakázó Tó látható.
********************
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése