Bene L. Krisztián
2021 Június 21.
💞Közeledtél felém💞💞
Amikor közeledtél, én azt sem vettem észre,
hogy nem is figyelek már erre az egészre.
Hogy nem is riaszt a magány, s így nem látom a szépet,
nem éget a tűz, sőt.... már semmi meg nem éget.
Nem tombol a vihar a szétázott lelkemben,
s az érzéketlenségem mellett, lettem még lelketlen.
Vagy hát olyan lélek maradt bennem, mi sebeket rejteget,
ki egy-egy kósza reményt, elenged s elejteget.
De te mégis közeledtél felém, miközben érted ezrek állnak,
érted epedeznek, suttognak, s kiabálnak.
Közeledtél felém, mit sem törődve azzal,
hogy egyedül ücsörgök már rég, a vágyódó igazzal.
Az igaz érzésekkel, az igaz szeretettel,
s te meg akartál érinteni, a bársonyos kezeddel.
Megfogni a szívem, hogy szemügyre véve,
kiszórd belőle a kételyt, a magányt félre téve.
Mikor megcsókolva téged, a vérnyomásom csúcsán,
beleremegtem én, s hiába néztem furcsán.
Hiába nem értettem, hogy miért viszonzod nekem,
s miért akarod látni, a kósza kis életem.
Hiába nem mertem hinni, amiben sosem késő,
szerelmed reménye, csábító, s igéző.
Sose merném megkérdezni, hogy netán hozzám jössz-e,
most mégis a szívembe bújtál, s a lelkem varrod össze.
***********
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése