💞Elkóboroltunk💞💞

Bene L. Krisztián

2021 . Július 2.

💞Elkóboroltunk💞💞

Tudod ezek a lábak amiken én állok,

nem csak úgy remegnek, nincs amit kitalálok.

Nem csak úgy feszíti a torkom, s a mellkasomba szorul,

szívem félre ütne, mikor ritmusa felborul.

Nem csak úgy félek, nem csak úgy a falak,

nem csak úgy hipp-hopp, hirtelen bomlanak.

Nem csak úgy álmodom, a létem tiszta lapját,

s a görcsbe rándult gyomrom, fájlaló haragját.

Ezek bizony vannak, s belém verték lassan,

hogy ezt őrizve magamba, a szépet ne kutassam.

S mióta a szívem darabokra szedték,

s megjátszották azt is, hogy egyszer úgy szerették.

Azóta már jégből alakul a testem,

jéggé dermesztették, az álmaim, s az estem.

De mióta ismerlek, mióta láttalak,

mióta véletlen megtaláltalak.

Azóta érzem, hogy szeretnék olvadni,

s a menekülés helyett, inkább szeretni, és adni.

Szeretnék lenni, az életed szerves része,

s a mi dalunkat játszó, egyetlen zenésze.

Mióta ismerlek, s bár lemondva rólam,

nem tudlak felejteni, s rólad szól minden szólam.

Nem tudlak felejteni, mert csak nálad éreztem,

hogy melletted lenni jó, hogy melletted léteztem.

S bár elengedtél könnyen, én hagy emlékezzek,

mert tiéd egy-egy könnyem, s ahogyan lélegzek.

Tiéd lett a létem, de nem azért mert voltunk,

hanem mert a szívünkkel, egy kicsit elkóboroltunk. 

***************