Bene L. KrisztiĂĄnï»ż
2021 . JĂșlius 6.
đElmondanĂĄmđđ
ElmondanĂĄm, a tervemet,
elmondanĂĄm, de nem lehet!
Elmondani amit szeretnék,
hogy veled sĂrnĂ©k, Ă©s nevetnĂ©k.
Hogy kezed soha nem engedném,
s a dalunkat örökké pengetném.
ĂtadnĂĄm legmĂ©lyebb Ă©rzĂ©seim,
a szĂvem megrepedt rĂ©sein.
S tĂĄn elmondanĂĄm, hogy hiĂĄnyzol,
hogy szeretlek, Ășgy is ha hibĂĄzol.
Ăgy is, ha nĂ©ha megharagszol,
vagy oktalan vĂĄdolva gyanakszol.
ElmondanĂĄm, de nem szabad,
pedig a szĂvem lassan mĂĄr szĂ©tszakad.
Nem mondhatom... hĂĄt leĂrom,
mert magamba tartani nem bĂrom!
LeĂrom, hiĂĄba nem szabad,
hisz az idĆ oly gyorsan elszalad.
LeĂrom Ă©s tĂ©rdre is rogyok,
de nĂ©lkĂŒled lassankĂ©nt elfogyok.
LeĂrom bĂĄrmi is lesz, s bĂĄrmit teszel,
mert mindig az ĂĄlmom, s az ihletem leszel.
LeĂrom ha ki is nevetnek,
mondhatnak bĂĄrmit, vagy tehetnek.
SzĂvembĆl a magĂĄnyt kiontanĂĄm,
leĂrom, pedig Ășgy mondanĂĄm.
TalĂĄn egyszer majd hiszel a szemednek,
de most leĂrom, s elmondom: szeretlek....
đđđđđđđ
SZERETLEK
đđđđđđđ
Nincsenek megjegyzések:
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se