💕Majd ha megölellek💕

Bene L. Krisztián

2021 Február 14.

💕Majd ha megölellek💕

Mikor majd ott leszel előttem talán egy méterre,

s ott leszek előtted a szemed tükrét töltve.

A távolság átlép egy lélegzetvételre,

az elvesztett időnknek falait ledöntve.

Torkomban gombóc, s lábamban remegés.

Szavaim mint tornádóban a szalma.

Szívem kiugró, s lelkemben lebegés.

Elveszett minden, mi a józan ész uralma.

Mikor majd arany ernyő leszel, a mindennapok záporán.

S a szívedet őrzöm ,mint király koronáját.

Altass el engem a szerelem mámorán.

S mutasd be életed, féltve őrzött báját.

Mutasd meg a szíved, mutasd meg a csókod.

Mindent amit egyedül, nekem teremtettél.

A szerelmes szavaid, s az elmorzsázott bókod.

Mitől tudhatnám én végre, hogy közelebb engedtél.

Mikor majd ott leszel előttem, s a szavaimat várod.

Pont annyira mint, ahogy én a szavadra.

Az életemet nyitod meg, s a múltat csendben zárod.

S magamra öltöm éned, ahogy engem magadra.

Karomban a tested, s karomban a szíved.

Minden dobbanásával, égig emelsz s emellek.

Leszek az egyetlen, ki csak tenéked híved.

S neked adom mind ezt, majd ha megölellek. 

💕💕💕💕💕