2021. februĂĄr 4., csĂŒtörtök

💝Annyira!💝


Bene L. KrisztiĂĄn
2021. FebruĂĄr 4.

💝Annyira!💝

Annyira nem értelek, amennyire te sem,
s annyira féltelek, észre sem veszem.
Észre sem veszem, hogy kellek e vagy nem,
hogy veled egyĂŒtt vagyok, vagy melletted sem.

Annyira akarlak, elképzelni sem lehet.
Mert ålmodni merész, s nincs ehhez képzelet.
Annyira szeretlek, mĂĄr-mĂĄr ĂĄtkozottan,
s Ășgy ellopnĂĄlak, csak csendben ĂĄthozottan.

Még érzem az illatod, a csókod, s érintésed,
s érzem ahogy forgatod bennem a kis késed.
Annyira érzem, hogy nem érzed amit én!
Hiåba vagy nekem az egyetlen remény.

Te hoztad el a "kĂ©pet", a jövƑm stabil burkĂĄt.
S te adtad a kezembe, magam felé a puskåt.
NĂ©lkĂŒled az Ă©letem, Ășgy Ă©rzem elrontanĂĄm,
hisz veled annyira jĂł, ha tudnĂĄm elmondanĂĄm!

Ha tudnád mikor sírok, az miattad fordul elƑ.
Annyira elgyengĂŒlök, s elmegy minden erƑ.
A szemedbe nĂ©znĂ©k, s ĂŒvöltve mondanĂĄm,
hogy belebolondulok, s szĂ­vem kiontanĂĄm!

De csak ållok és nézlek, és sírva fakadnék,
s minden akadålyon rögtön felakadnék.
TĂ©nyleg nem tudom, hogy mi lesz Ă­gy belƑlem.
Annyira szeretnĂ©m, hogy ne menj el mellƑlem.

Annyira fontos vagy, s tudd örökre az maradsz!
TessĂ©k itt a szĂ­vem... LĂĄm elmĂ©sz, vagy itt maradsz? 
**********************


 

Nincsenek megjegyzések:

MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se