Bene L. KrisztiĂĄn
2021. FebruĂĄr 4.
đAnnyira!đ
Annyira nem értelek, amennyire te sem,
s annyira féltelek, észre sem veszem.
Ăszre sem veszem, hogy kellek e vagy nem,
hogy veled egyĂŒtt vagyok, vagy melletted sem.
Annyira akarlak, elképzelni sem lehet.
Mert ålmodni merész, s nincs ehhez képzelet.
Annyira szeretlek, mĂĄr-mĂĄr ĂĄtkozottan,
s Ășgy ellopnĂĄlak, csak csendben ĂĄthozottan.
Még érzem az illatod, a csókod, s érintésed,
s érzem ahogy forgatod bennem a kis késed.
Annyira érzem, hogy nem érzed amit én!
Hiåba vagy nekem az egyetlen remény.
Te hoztad el a "kĂ©pet", a jövĆm stabil burkĂĄt.
S te adtad a kezembe, magam felé a puskåt.
NĂ©lkĂŒled az Ă©letem, Ășgy Ă©rzem elrontanĂĄm,
hisz veled annyira jĂł, ha tudnĂĄm elmondanĂĄm!
Ha tudnĂĄd mikor sĂrok, az miattad fordul elĆ.
Annyira elgyengĂŒlök, s elmegy minden erĆ.
A szemedbe nĂ©znĂ©k, s ĂŒvöltve mondanĂĄm,
hogy belebolondulok, s szĂvem kiontanĂĄm!
De csak ĂĄllok Ă©s nĂ©zlek, Ă©s sĂrva fakadnĂ©k,
s minden akadålyon rögtön felakadnék.
TĂ©nyleg nem tudom, hogy mi lesz Ăgy belĆlem.
Annyira szeretnĂ©m, hogy ne menj el mellĆlem.
Annyira fontos vagy, s tudd örökre az maradsz!
TessĂ©k itt a szĂvem... LĂĄm elmĂ©sz, vagy itt maradsz?
**********************
Nincsenek megjegyzések:
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se