2021. február 4., csütörtök

💝Annyira!💝


Bene L. Krisztián
2021. Február 4.

💝Annyira!💝

Annyira nem értelek, amennyire te sem,
s annyira féltelek, észre sem veszem.
Észre sem veszem, hogy kellek e vagy nem,
hogy veled együtt vagyok, vagy melletted sem.

Annyira akarlak, elképzelni sem lehet.
Mert álmodni merész, s nincs ehhez képzelet.
Annyira szeretlek, már-már átkozottan,
s úgy ellopnálak, csak csendben áthozottan.

Még érzem az illatod, a csókod, s érintésed,
s érzem ahogy forgatod bennem a kis késed.
Annyira érzem, hogy nem érzed amit én!
Hiába vagy nekem az egyetlen remény.

Te hoztad el a "képet", a jövőm stabil burkát.
S te adtad a kezembe, magam felé a puskát.
Nélküled az életem, úgy érzem elrontanám,
hisz veled annyira jó, ha tudnám elmondanám!

Ha tudnád mikor sírok, az miattad fordul elő.
Annyira elgyengülök, s elmegy minden erő.
A szemedbe néznék, s üvöltve mondanám,
hogy belebolondulok, s szívem kiontanám!

De csak állok és nézlek, és sírva fakadnék,
s minden akadályon rögtön felakadnék.
Tényleg nem tudom, hogy mi lesz így belőlem.
Annyira szeretném, hogy ne menj el mellőlem.

Annyira fontos vagy, s tudd örökre az maradsz!
Tessék itt a szívem... Lám elmész, vagy itt maradsz? 
**********************


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése