💝 Hol lakik az Isten ? 💝

💝 Hol lakik az Isten ? 💝

Haldoklik egy asszony, alig múlt húsz éves

Kisfia a kertben  virágokat tépdes.

Vinné az anyjának, de ő azt nem érti

Miért nem szabad most bemennie néki ?

Küszöbön a halál sötét néma árnya

Les már hajnal óta , bebocsájtás várva.

A férj meggyötörten áll asszonya mellett,

Szól az orvos halkan, csak Isten segíthet !

Ványadt beteg teste nagy tusáját vívta,

Elköltöző lelke kisgyermekét hívta .

Suttogva zihálja , Isten arra kérlek, 

Amig felnevelem adj még pár évet .

Meghallja a fohászt künn a csöppnyi ember

Belép a szobába ellenkezni nem mer.

De az orvos kinek arca szinte lángol,

A gyermeket gyengén elvonta at ágytól.

A kisfiú csüggedten összeomlik térdre,

Ráhull síró ajka az édesanya kézre .

Fiam ,  szól az orvos nincs most helyed itten,

Bácsi esd a gyermek ,...hol lakik az Isten?

Hol lakik az Isten ?..egy percre nem érti

A könnyáztatott arcot megdöbbenve nézi,

Kérdés melyre nehéz választ adni,

Hogy hol lakik az Isten, miért akarod tudni?

Szól a gyermek,sírva rátekint anyjára , 

el akarom vinni a virágokat Néki .

El akarom vinni, meg akarom kérni,

Hogy hagyja anyukámat még egy kicsit élni !

Szemlátomást nő a gyemek lélek szárnya

Viszi a virágot Isten felé szállva 

S ott térdre hullva hinti szét elébe,

Ki édesanyja életét adta át cserébe ! 

💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝

***Egy lélek állt...****

 

***Egy lélek állt...****

 

Egy lélek állt az Isten közelébe'

S az örök napsugárban reszketett

És fázva félt,

Mert érezte, hogy vonzza már a föld,

És keserűn kelt ajkán a "miért",

Mikor az Isten intett neki: "Készülj!

 

Valaki ott lenn meg akar születni,

Neked szőtték e színes porhüvelyt:

Pici kezeket, pici lábakat;

És most hiába, le kell szállanod,

Öröktől fogva te vagy kiszemelve,

Hogy e testet betöltsd,

Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.

Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"

 

S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!

Én boldog vagyok Veled, Istenem;

Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?

Mit vétettem, hogy le kell szállanom,

S elhagynom búsan és reménytelen

Az angyalokat, testvéreimet?

Mit vétettem, hogy le kell szállanom,

S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,

 

A meghasonlás örök köntösét,

A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?

Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,

S láng, mely üveg alól is égig ér:

Mit vétettem, hogy bezársz engemet

Kehelybe, amely megrozsdásodik,

S ampolnába, mely romlandó cserép?!"

 

És szólt az Isten szigorún: "Elég!

A törvény ellen nincsen lázadás!

Ha milliók mentek panasztalan,

Talán te légy kivétel?

Mint a fiókát az atyamadár:

Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,

S jobban becsülni meg az örök fészket!"

 

S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.

Szomorún indult a kapu felé,

De onnan visszafordult: "Ó Uram,

Egy vágyam, egy utolsó volna még;

Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,

Szerettük egymást véghetetlenül,

Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,

Szeretném viszontlátni odalenn,

Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."

S felelt az Úr:

"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."

*************

 💝💝💝💝💝

**A föld szétosztása **

Schiller, Friedrich:

A föld szétosztása 

Imé a föld, tiétek! így kiáltott

Zeusz az embereknek. Itthagyok

örök hűbérbe most mindent tirátok –

de testvérként osztozzatok!

 És mind siet s szerez mind két marokra,

már osztozik serényen ifju s vén.

A pórt kalász csábítja s szénaboglya,

az úr vadászgat erdején.

 Kalmár csűrében eltűnt árpa, búza,

az óbor meg apátúr kincse lett,

ügyes királyé lett a híd, az utca,

s így szólt: enyém a jó tized.

 S az osztozásnak már a végin voltak,

mikor a költő jő s rájuk talál

ó jaj, de addig mindent szertehordtak,

s mindennek volt gazdája már!

 Imé, hát én, csak én maradtam árva,

s kisemmizett, a leghívebb fiad?

És Zeusz trónjához borul s kiáltva

kiált a mellőzés miatt.

 Elálmodoztál – szólt az isten – máshol,

perelsz most, jöttél volna hát elébb!

Hol voltál, költő, mondd, az osztozáskor?

S felelt az: nálad voltam épp.

 Tündöklő orcád néztem s lelkesültem

eged zengő összhangján – megbocsásd

a szellemnek, hogy ily megrészegülten

elkéste itt az osztozást.

 Most mit tegyek? – mereng Zeusz sötéten

a föld szétosztva; nem enyém ma már.

Akarsz-e hát egemben élni vélem?

Akármikor jössz, téged nyitva vár.

Radnóti Miklós

*****************

💕💕💕💕💕💕💕

💕Majd ha megölellek💕

Bene L. Krisztián

2021 Február 14.

💕Majd ha megölellek💕

Mikor majd ott leszel előttem talán egy méterre,

s ott leszek előtted a szemed tükrét töltve.

A távolság átlép egy lélegzetvételre,

az elvesztett időnknek falait ledöntve.

Torkomban gombóc, s lábamban remegés.

Szavaim mint tornádóban a szalma.

Szívem kiugró, s lelkemben lebegés.

Elveszett minden, mi a józan ész uralma.

Mikor majd arany ernyő leszel, a mindennapok záporán.

S a szívedet őrzöm ,mint király koronáját.

Altass el engem a szerelem mámorán.

S mutasd be életed, féltve őrzött báját.

Mutasd meg a szíved, mutasd meg a csókod.

Mindent amit egyedül, nekem teremtettél.

A szerelmes szavaid, s az elmorzsázott bókod.

Mitől tudhatnám én végre, hogy közelebb engedtél.

Mikor majd ott leszel előttem, s a szavaimat várod.

Pont annyira mint, ahogy én a szavadra.

Az életemet nyitod meg, s a múltat csendben zárod.

S magamra öltöm éned, ahogy engem magadra.

Karomban a tested, s karomban a szíved.

Minden dobbanásával, égig emelsz s emellek.

Leszek az egyetlen, ki csak tenéked híved.

S neked adom mind ezt, majd ha megölellek. 

💕💕💕💕💕

💞Tenger Hullámain💞

TOLDI GÁBOR Versek Mindenkinek

2021. Február 7.

💞Tenger Hullámain💞

Tengeri hullámokon át evezek hozzád,

Odaadom neked életem sorsát.

Felfedeztem szívedet Tenger hullámain,

Csobbanó vízbe repítettek vágyaim,

Utánad evezek nem adom magam senkinek.

Tombol bennem az adrenalin,

Végig úszom tenger habjain.

Hallom hullámodnak zaját,

Beteríted agyam gondolatát,

Partot érek szerelemtől fűtve,

Szívedet mossák a hullámok.

Te vagy akire várok,

Tengerparton csorgó vízben állok,

Szíved lett a forró árok.

Egyre erősebb az érzés,

Tombol bennem a vihar,

Érzelemnek erős hullámaival.

Szerelmed felkapott engem,

Tengert átszelő szíved éltetett,

Ez az mit szívem érezhet,

Karodba érzem az életet,

Te Jelented számomra a végletet.

******************

 

💕Erőt adva 💕

TOLDI GÁBOR Versek Mindenkinek

2021. Február 6.

💕Erőt adva 💕

Sietek hozzád, hogy erőt adjak neked,

Szorosan fogva kezed.

Nem kell semmiért sem küzdened,

Mindig Itt leszek veled,

Erősnek kell lenned,

Ne Hagyd Legyengülni tested.

Az erőt szívedben is kell keresned,

Felébresztve téged bársonyos reggelen,

Arcodon simítom kezem,

Testem erejével segítelek,

Életet adva lelkednek.

Erőt testednek a szívednek,

Pillantásodból eltüntetem a fájdalmat,

Testedbe fektetem energiámat,

Téged látva életem során,

Megnyugszom hosszú idő után,

Őrzöm mosolyod életem minden napján.

******************* 

💝Annyira!💝

Bene L. Krisztián

2021. Február 4.

💝Annyira!💝

Annyira nem értelek, amennyire te sem,

s annyira féltelek, észre sem veszem.

Észre sem veszem, hogy kellek e vagy nem,

hogy veled együtt vagyok, vagy melletted sem.

Annyira akarlak, elképzelni sem lehet.

Mert álmodni merész, s nincs ehhez képzelet.

Annyira szeretlek, már-már átkozottan,

s úgy ellopnálak, csak csendben áthozottan.

Még érzem az illatod, a csókod, s érintésed,

s érzem ahogy forgatod bennem a kis késed.

Annyira érzem, hogy nem érzed amit én!

Hiába vagy nekem az egyetlen remény.

Te hoztad el a "képet", a jövőm stabil burkát.

S te adtad a kezembe, magam felé a puskát.

Nélküled az életem, úgy érzem elrontanám,

hisz veled annyira jó, ha tudnám elmondanám!

Ha tudnád mikor sírok, az miattad fordul elő.

Annyira elgyengülök, s elmegy minden erő.

A szemedbe néznék, s üvöltve mondanám,

hogy belebolondulok, s szívem kiontanám!

De csak állok és nézlek, és sírva fakadnék,

s minden akadályon rögtön felakadnék.

Tényleg nem tudom, hogy mi lesz így belőlem.

Annyira szeretném, hogy ne menj el mellőlem.

Annyira fontos vagy, s tudd örökre az maradsz!

Tessék itt a szívem... Lám elmész, vagy itt maradsz? 

**********************

 

💞Szeretlek!💞💋

Bene L. Krisztián

2021 Január 26.

💞Szeretlek!💞💋

Szeretlek... s ez épp elég nekem,

így ébren álmodok.

S mert szeretsz, így elég az életem,

ne szóljanak most látnokok.

Mert ha álom lenne tán,

úgy ne ébresszen fel, a valóság csele.

S ha benned kérdés van netán,

a szívem nyitva előtted, hát bátran nézz bele.

Szeretlek... s a bánat ismeretlen itt,

a sírás is, csak örömből fakad.

Nem érzem így, a világ gyötrelmeit,

s a szívem bár már rongydarab, de többé nem szakad.

Szeretlek... s így élni vágyom melletted,

a halál már nem vonz, s nem hívogat.

A szívem adtam át, mikor csendben elvetted,

s a hangodon túl, a lelked simogat.

S ha ez mind, csupán csak látomás,

csak hazug szavakból épített oltalom.

Nekem megfelel ez a márvány szegte, álomnyi állomás,

míg szemedből, a szerelmet olvasom.

Szeretlek... s nem tévedés, nem megmaradt remény,

nem érzelem mit vettem érmekért!

S ha, csak egy pillanat mit veled tölthetek, ha szerelmet látsz belém,

úgy elcserélném bármikor... száz magányos évemért. 

******************************************************

 

💕Reménykedtem💕

TOLDI GÁBOR Versek Mindenkinek

 2021 Február 3.

· 

💕Reménykedtem💕

Reménykedtem láthatom csillogó szemed,

Ahogy megpillantod vele arcomat,

Reménykedtem hallhatom ajkad dallamát,

Szívemnek súgja óhaját.

Benned reménykedtem ki éltetsz engem,

Reménykedtem mosolyod ragyogásában,

Két karom érezheted testeden,

Ölelve téged az este alatt.

Bennem a remény megmaradt,

Mert keresem a szavakat,

Melyekkel hívhatlak téged.

Ha te is kéred,

Reménykedtem magamban,

Kora hajnalban kinyíltak szemeim,

Téged szólított szívem,

Mert benned maradt minden reményem.

Keresem szíved mindenhol,

Remélem még dalol nekem,

Oly üres a kezem nélküled,

Hol vagy már ?

Valahol messze jársz,

Hozzám vissza sem találsz?

Titkon reménykedtem,

Hogy elém állsz,

Újra tárt karokkal vársz. 

************************