2020. oktĂłber 8., csĂŒtörtök

💝Nem vagy mellettem, de velem vagy, Ă©rezlek !💝


 đŸ’Nem vagy mellettem, de velem vagy, Ă©rezlek !💝


MĂĄr annyira megszoktalak. De nem magam mellett. Nem. Mert nem vagy itt.

Hanem itt bent, tudod, itt bent mindenhol. A tĂŒdƑmben, az ereimben, a bƑröm alatt, az elmĂ©m legrejtettebb zugaiban. De nem mellettem. Nem. Mert nem vagy itt.

Hanem bennem rejtƑzködsz, velem Ă©led napjaid. BĂĄr te errƑl nem is tudsz. Vagy ha tudod is, nem mozdĂ­t.

Pedig minden reggel az ablakodon beszƱrƑdƑ elsƑ fĂ©nysugĂĄr az Ă©n csĂłkom.

Én vagyok a reggeli kĂĄvĂ© az asztalodon.
A fĂ©ltƑ mosoly az utcĂĄn egy idegen arcĂĄn keresztĂŒl.

A kĂ©jes gondolat a munkĂĄba menet, ami nem Ƒ. Mert az Ă©n vagyok.

Csak Te nem vagy itt. HĂĄt akkor hol vagy?

Egy biztonsĂĄgot nyĂșjtĂł helyen, ahol bĂ©kĂ©re lelsz?

Vagy ott, ahol csak egy apró fény pislåkol?

Ha elesnél, van, aki felsegít? Vagy inkåbb csak bukdåcsolsz?

Mikor rossz napod van, én ott vagyok. Nem låtsz, de melletted haladok.

A nyitott ablakon besuhanĂł kĂłsza szellƑ a lakĂĄsodban Ă©n vagyok. ÁtjĂĄrom a szobĂĄk minden sarkĂĄt, Ă©s Ă©rzem mindenhol a parfĂŒmöd illatĂĄt. Ki is lopok magammal egy keveset belƑle.

Mert te jĂĄrod az utad, talĂĄn mĂ©g most is keresel valakit. Én neked ott vagyok
de Te nekem nem vagy itt.


Nincsenek megjegyzések:

MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se