đNem vagy mellettem, de velem vagy, Ă©rezlek !đ
MĂĄr annyira megszoktalak. De nem magam mellett. Nem. Mert nem vagy itt.
Hanem itt bent, tudod, itt bent mindenhol. A tĂŒdĆmben, az ereimben, a bĆröm alatt, az elmĂ©m legrejtettebb zugaiban. De nem mellettem. Nem. Mert nem vagy itt.
Hanem bennem rejtĆzködsz, velem Ă©led napjaid. BĂĄr te errĆl nem is tudsz. Vagy ha tudod is, nem mozdĂt.
Pedig minden reggel az ablakodon beszƱrĆdĆ elsĆ fĂ©nysugĂĄr az Ă©n csĂłkom.
Ăn vagyok a reggeli kĂĄvĂ© az asztalodon.
A fĂ©ltĆ mosoly az utcĂĄn egy idegen arcĂĄn keresztĂŒl.
A kĂ©jes gondolat a munkĂĄba menet, ami nem Ć. Mert az Ă©n vagyok.
Csak Te nem vagy itt. HĂĄt akkor hol vagy?
Egy biztonsĂĄgot nyĂșjtĂł helyen, ahol bĂ©kĂ©re lelsz?
Vagy ott, ahol csak egy apró fény pislåkol?
Ha elesnĂ©l, van, aki felsegĂt? Vagy inkĂĄbb csak bukdĂĄcsolsz?
Mikor rossz napod van, én ott vagyok. Nem låtsz, de melletted haladok.
A nyitott ablakon besuhanĂł kĂłsza szellĆ a lakĂĄsodban Ă©n vagyok. ĂtjĂĄrom a szobĂĄk minden sarkĂĄt, Ă©s Ă©rzem mindenhol a parfĂŒmöd illatĂĄt. Ki is lopok magammal egy keveset belĆle.
Mert te jĂĄrod az utad, talĂĄn mĂ©g most is keresel valakit. Ăn neked ott vagyokâŠde Te nekem nem vagy itt.
Nincsenek megjegyzések:
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se