**"A falevelek párbeszéde lehullás előtt"**

**"A falevelek párbeszéde lehullás előtt"**

**A rét szélén egy nagy tölgyfáról lassan hullott a levél. S hullott a többi fáról is.
A tölgy egyik ága, magasan a többi felett, egész a rétre nyúlt ki.
Legszélső ágán két levél kuksolt egymás mellett.
- Már nem úgy van, mint régen - mondta az egyik levél a másiknak.
- Nem - ismételte a másik. - Ma éjjel is annyian elmentek közülünk... Már jóformán csak mi maradtunk ezen az ágon.
- Nem lehet tudni, melyikünkön van a sor - mondta az első. - Amikor még meleg volt, és a nap forróságot árasztott, olykor egy-egy vihar vagy felhőszakadás tört ránk, és sokan közülünk már akkor elsodródtak, holott még fiatalok voltak. Nem lehet tudni, melyikünkön a sor.
- Most a nap csak ritkán süt - sóhajtott a második levél. -, és ha süt is, már nincs ereje. Új erőre volna szükségünk.
- Vajon igaz-e - kérdezte az első -, vajon igaz-e, hogy helyünkbe újak jönnek, ha mi lepergünk, és aztán újra mások és mindig újra?
- Biztosan igaz - suttogta a másik. - El se tudom képzelni... Ez már meghaladja a mi fogalmainkat.
- És aztán olyan szomorúak leszünk tőle - tette hozzá az első.
Egy ideig hallgattak, aztán az első csöndesen mondta maga elé:
- Miért kell elmennünk?
A második kérdezte:
- Mi lesz velünk, ha lehullunk?
- Lehanyatlunk...
Az első felelte:
- Nem tudom. Az egyik ezt mondja, a másik azt... De senki se tudja.
A másik kérdezte:
- Vajon érzünk-e még valamit? Vajon tudunk-e még valamit magunkról, ha ott lenn leszünk?
Az első ismételte:
- Ki tudná megmondani? Aki lehullott, még sose tért vissza, hogy erről beszéljen.
Újra hallgattak. Aztán az első levél gyöngéden így szólt a társához:
- Ne bánkódj olyan nagyon, hiszen reszketsz már.
- Hagyd csak - felelt a másik. - Mostanában olyan könnyen reszketek. Már nem érzem magam olyan biztosan a helyemen.
- Ne beszéljünk többé ilyen dolgokról - mondta az első levél.
A másik felelte:
- Nem... hagyjuk... de... mi másról beszélhetnénk?... - Hallgatott, és kis szünet után folytatta: - Vajon ki megy el közülünk elsőnek?
- Ezzel még ráérünk - csillapította az első. - Emlékezzünk inkább a múltra. Milyen szép volt. Milyen csodálatosan szép! Amikor a nap oly forrón tűzött ránk, hogy majd kicsattantunk az egészségtől. Emlékszel még? És aztán reggel a harmat... És az enyhe, pompás éjszakák...
- Most iszonyatosak az éjjelek - panaszkodott a másik -, és nem akarnak véget érni.
- Nem szabad panaszkodnunk - mondta az első szelíden -, hisz tovább éltünk, mint sokan-sokan közülünk.
- Ugye, nagyon megváltoztam? - érdeklődött a második levél félénken, de sürgetőn.
- Szó sincs róla - erősítette az első. - Te persze azért gondolod, mert én olyan sárga és csúnya lettem, ó, nálam ez egészen más...
- Ugyan, ne tréfálj! - vágta el szavát a másik.
- De igazán úgy van - ismételte az első buzgón -, higgy nekem! Olyan szép vagy, mint az első napon. Itt-ott egy-egy vékony, sárga csík, alig lehet észrevenni, és csak még szebb leszel tőle. Higgy nekem!
- Köszönöm - suttogta a másik levél meghatottan. - Nem hiszek neked... legalábbis nem egészen... de köszönöm, hogy olyan jó vagy... te mindig jó voltál hozzám. Most értem csak meg egészen, mennyire jó.
- Hallgass! - mondta az első, és maga is elhallgatott, mert a bánat szavát vette.
Most hallgattak mind a ketten. Az órák múltak.
Nedves szél húzott hidegen és ellenségesen a fák felett.
- Ó... most... - mondta a második levél - én... - Megtört a hangja. Lassan levált az ágról, és kerengélve lehullt.
Itt volt a tél***

. Felix Salten: BAMBI /Részlet/

**AZ UTOLSÓ FALEVÉL**

Hideg, nyirkos őszi szél fújt. Az udvaron álló fák levelei százával, kavarogva hullottak alá, megadva magukat sorsuknak, miután a fa megvonta tőlük az életet adó nedvet. E nélkül színük is megváltozott. Haláltusájukban a színpaletta összes lehetséges árnyalatát vették fel, mely a kívülálló megfigyelőnek csodaszép őszi színeket varázsolt, a bíborvöröstől, a narancssárgáig, a fakuló zöldtől a rozsdabarnáig. A nap vigasztalásként, lemenő sugaraival bearanyozta ezt a csodaszép, csalóka képet, álcázva azt a szenvedést, amit az elmúlás okoz. A lehullott lomb, puha szőnyegként feküdt a földön, várva a telet, hogy majd hótakaró alá bújva örök álomra szenderüljön, álom, amelyikből nincsen ébredés, csak enyészet. Ez olyan, mint egy színjáték, ahol a színpad, a rendező, a díszletek, mind marad, csak új szereplők, új levelek jönnek minden tavasszal, hogy aztán a jól betanult szerepet, ősszel újra eljátsszák. A fa, emlékükre minden évben egy új évgyűrűt helyezett el a törzsén, így követni lehetett, hány generációt nevelt, majd engedett útjára.
Ahogy teltek a napok, mind kevesebb, majd egy levél sem maradt a csupaszodó ágakon, amelyek szerteágazó karjaikat nyújtogatták valami elérhetetlen felé. A kép bizarr, és lehangoló volt.
De lám, ott fent az egyik ág aljánál, maradt még egy levél, parányi kis szárvégével görcsösen kapaszkodva ahhoz a helyhez ahol ő született. Maradni akart, meg volt győződve róla, hogy kibírja a telet, dacolva a viharos szelekkel, és a fagyos hidegekkel. Nem, nem engedi el az ágat, bármi történjen. De a tél jött, és ő már teljesen márványos sötétbarnává változott, megdermedt, finom erecskéi csonttá fagytak, azonban az ágat csak nem engedte el.
 A tavasz eljövetelével, újra kellet kezdeni az életet. A fák új leveleket bontottak, a megduzzadt rügyek szinte robbanásszerűen fakadtak ki. A levegő telítve volt, vággyal, élettel, érezni lehetet a megújulást.  A tavaszi szél, a falevelekkel játszott, melyek gyermeki örömmel vettek részt ebben a játékban, könnyedén, leheletfinoman mozogva, hol átengedték, hol eltakarták a napsugarat. A fűszálak végén, mint valami briliáns csillogott a hajnali harmatcsepp, hogy aztán a napsugaraktól megijedve lefussanak a fűszálon elbújva ezek alá.
A mi levelünket egyre több fiatal levél vette körül, meg-megérintették, csodálták, hogy milyen ismeretlen, milyen nagy, és menyire más a színe, mint az övék.  Játékukra nem reagált, hiába incselkedtek vele. Egy ilyen játék alkalmával, egy kicsit erősebb lökés, amibe még a szél is besegített okozta a szörnyű balesetet. A levél lehullt. A kis levelek, hiába néztek kétségbeesetten utána, nincsen visszaút. A levél nem érzett semmit, mert már rég elszállt belőle a élet, halott volt. Mintha az időjárás is érezte volna, itt most valami igazán végzetes történt, hirtelen beborult, erős szél kerekedett, és a falevelet nagy erővel sodorta el messze a fa alól. Felkapta, majd vitte, kerteken, udvarokon keresztül, mind, távolabb, és távolabb…
Egy nő talált rá, a küszöb előtt hevert, felvette, és elindult a szemetes edény fele. Már nyújtotta a kezét, hogy eldobja, amikor ránézett a levélre, és meggondolta magát. Furcsa érzése támadt, mintha érezte volna, ez nem egy közönséges levél.  Megsajnálta, honnan került ide ez a levél, hisz az udvarukon nincsenek fák. Bevitte, majd egy kis habozás után, beletette az imakönyvébe.

💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝

Aranyosi Ervin:
** Utolsó levél**

Őszi levél bágyadtan leng a fán.
Kapaszkodik, maradna még talán.
Az elmúlás sápadt képére ül,
ereje fogy, s hitében elmerül.
Mert nem hiszi, hogy véget ért a nyár,
és nem hiszi: – neki csak ennyi jár.
Maradna még, – az elmúlástól fél.
Kapaszkodik az utolsó levél.
Hiszi: Ő nem, csak egy a sok közül,
kinek a sors ezt hagyta örökül.
Neki a földön annyi dolga van!
– Aki elmegy, az mind boldogtalan!
Mert Ő bizony még őrzi ezt a fát,
mert nélküle szegényebb a világ.
Őrzi a fényt, lelkében a napot,
az életet, mit egykor megkapott.
Az élete, mint szép film úgy pereg,
és újra él gyönyörű perceket.
Rügy bontó tavaszt úgy idézi fel,
mint születést, ha jött az égi jel.
Majd jött a nyár, lángoló szerelem.
virág is nyílt az apró levelen.
Gyümölcse érett, leszedték róla már,
elárvult lelke a megváltóra vár.
Eljött az ősz, a színe megfakult,
sok társa már réges-régen lehullt.
Kapaszkodik, – soha nem adja fel,
ígéret kell, hogy új tavasz jön el,
s ő visszatér, s megújul teste tán,
rügyként születő levél lesz e fán.
Fülébe súgja ígéretét a szél,
és földre hull az utolsó levél.

**Istennek minden lehetséges !**

"Egy fiatal férfi a hadseregben szolgált, ahol folyamatosan megalázták, mert hitt Istenben.

Egy nap a kapitány megint meg akarta alázni a csapat előtt. Kiszólította a fiatalembert, és azt mondta:
– Fiatalember jöjjön ide, fogja a kulcsot és menjünk a Jeeppel.
A fiatalember azt válaszolta:
– Nem tudok vezetni!
A kapitány azt mondta:
– Hát akkor kérjen segítséget a maga Istenétől! Mutassa meg nekünk, hogy Ő létezik!

A fiatalember fogta a kulcsot, és odament a járműhöz, és közben imádkozott …
És leparkolt a dzsippel ott, ahol a kapitány akarta.
A fiatal férfi kiszállt a kocsiból, és látta, hogy mindenki sír.
Ahányan voltak, mind:
– Szeretnénk szolgálni azt az Istent!

A fiatal katona megdöbbent, és megkérdezte, mi folyik itt?
A kapitány sírva nyitotta fel a motorháztetőt, hogy megmutassa a fiatalembernek, az autóban nincs motor.

A fiú alázatosan azt mondta:
- Kapitány Úr! Ez az Isten, akit szolgálok, akinek semmi sem lehetetlen, az Isten, aki életet ad, annak is, ami nem létezik.

Talán azt hiszed, vannak dolgok, melyek számodra lehetetlennek tűnnek, de Istennek azonban
minden lehetséges."

🍀BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK !🍀 2020 Január 1.

🍀BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK !🍀

A hajnali harangszónak gilingalangója
Hirdetgeti, hogy az évnek itt a fordulója.
Azért friss jó egészséget,
bort, búzát és békességet
Adjon Isten bőven
az új esztendőben.
**********

Adjon Isten bort, búzát, barackot,
tarka farkú malacot,
csutoránknak feneket,
szekerünknek kereket,
kereshessünk eleget!
*************

Adjon Isten füvet, fát,
tele pincét, kamarát,
sok örömet a házban,
boldogságot hazánkban,
ebben az új évben!
************
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben,
Jobb időt, mint tavaly vót,
Ez új esztendőben!
Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt,
Jó termést és jó vásárt,
Ez új esztendőben!
***************

Az új évnek reggelén köszönteni jöttem,
A fiúi szeretet hozott ide engem.
Az Úr minden jókkal a házat szeresse,
a benne lakókat sokáig éltesse.
Boldog új évet kívánok!
***************

Boldog új esztendőt
Kívánni jöttem én,
Ennek a szép téli napnak
Sugárzó reggelén!
************

Boldog új évet!
Bort, búzát, barackot,
kurta farkú malacot,
szekerembe kereket,
köcsögömbe feneket,
poharamba vörösbort,
hadd ihassak bőven,
az új esztendőben.
***********

Kicsi vagyok, székre állok,
onnét egy nagyot kiáltok,
hogy mindnyájan meghalljátok:
Boldog új évet kívánok
***********

Magyar házban a vendéget
szeretettel várják,
pirosra sült friss cipóval
szívesen kínálják.

Ha nincs cipó, ha nincs kalács,
mit tehet az ember,
köszönti a vendégeket
meleg szeretettel.
*************

Adjon Isten mindenkinek

Adjon Isten békét, kedvet
Asszonyoknak, embereknek,
Sok örömet mindenkinek,
Pénzt, szerelmet, vágyat, hitet.
Gyönyörű-kék itt az Ég.

Úgy szeretném megtalálni,
Úgy szeretnék azzá válni,
Kinek az élet teher:
Az ember könnyen megy el.
Gyönyörű-kék itt az Ég.

Átaladni úgy szeretném
Sok hirtelen vágyam, eszmém,
Sok drága kincset, nagyot,
Amihez már vén vagyok.
Gyönyörű-kék itt az Ég.

Néha-néha szerelemmel
Telik meg az ilyen ember.
Néha-néha úgy megsajog
Más bánat, bú és más bajok.
Gyönyörű-kék itt az Ég.

Adjon Isten ifjuságot,
Szabadságot, boldogságot,
Egészséget, pénzt és hitet,
Szerelmet, hírt mindenkinek.
Gyönyörű-kék itt az Ég.
Ady Endre

** 2020 ..B.U.É.K. !**

"Ékes anyanyelvünk."

 "Ékes anyanyelvünk."


2 Nem mindegy…
…hogy egyöntetű, vagy hogy Ön egy tetű.

3.Nem mindegy…
…hogy vízibusz, vagy buzi visz.

4 Nem mindegy…
…hogy a nyúl fingik, vagy a fing nyúlik.

5 Nem mindegy…
…hogy római pápa vagy pápai roma.

6 Nem mindegy…
…hogy rovarszervet ivartalanítani, vagy ivarszervet rovartalanítani

7.Nem mindegy…
…hogy mire fekszel: nedves kőre vagy kedves nőre...

8 Nem mindegy…
…hogy farkasokkal táncoló, vagy táncosokkal farkalló.

9 Nem mindegy…
…hogy a nyomodba lépnek, vagy a lépedbe nyomnak!

10 Nem mindegy…
…hogy helyet cserélni, vagy csehet herélni.

11 Nem mindegy…
…hogy erek között egy injekció vagy ínyek között egy erekció.

12 Nem mindegy…
…hogy véres párbaj, vagy páros vérbaj.

13 Nem mindegy…
…hogy köhögve röpülsz, vagy röhögve köpülsz.

14 Nem mindegy…
…hogy tengeri csata csúcspontja, vagy csengeri tata púpcsontja.

15 Nem mindegy…
…hogy kecsegve ringó fecske, vagy recsegve fingó kecske!

16 Nem mindegy…
…hogy kicsapongás, vagy picsakongás.

17 Nem mindegy…
…hogy víz alatt szexelni, vagy szex alatt vizelni.