Ősz van újra, már nem nyílnak virágok,
A nagy természet előtt csodálkozva állok,
Mert hiszem, hogy Isten a teremtés maga,
De akkor mért üldöz a félelem angyala ?
Ősz van újra, a fák mind levetkőztek,
Szeretnék valamit mondani az ősznek,
Jól tudja, minden szó kérés vagy panasz,
De talán ott az égben meghallgatják azt.
Imát mondunk, hálát adunk, s megyünk,
Hogy valahol egy sírra virágot tegyünk,
Egy jól ismert hangot hoz az őszi szél,
Nem tudunk mit mondani annak aki fél,
Ősz van újra, nézünk egy régi képet,
Ki tud megvigasztalni, ki ad valami szépet?
Ott a hideg sírkertben valaki ránk talál,
Azt suttogja szívednek, „Ne félj nincs halál.”
Valami égi csoda, mert nincs rá magyarázat,
Betölti a szívet, majd betölti a házat,
Jön az őszi úton a Teremtő maga,
Nincs is sötét angyal, csak Isten angyala.
Őrzi a szivárványt
Késő ősz van közel a tél
A fákon nem maradt levél,
Az élénk színek kifakultak,
A madarak rég elbúcsúztak .
Nincs ereje csak a szélnek,
Meztelen fák nem beszélnek,
Suttogva szól a rengeteg ,
Már gyűlnek a hófellegek.
Nézem, úgy érzem hogy fáj
Sötét és kopár lett e táj ,
A nagy természet is elfáradt
Az élet mindenből kiszáradt.
A szél meztelen ágat lenget
Hallom lépkedni a csendet ,
Minden munkáját elvégzett
Aludni készül a természet ,
A Teremtő ezt így akarja,
Majd közelebb jön, betakarja,
Míg hallgattam e síri csendet,
Tudtam Isten őrzi a rendet .
A lemenő nap visszanézett
Mutatott még valami szépet,
Fénye szétáradt a szemembe,
Egy könnycsepp hullt a tenyerembe .
Fölemeltem, míg néztem árván,
Megjelent benne a Szivárvány,
A napfény tenyerembe mart
Tudtam, a szövetség még tart .
Nem jönnék vissza
Nézd, ősz van újra
Nyugalmam nem találom,
Könny áztatta párnán
Oly nehéz az álom ,
A szél fülembe zengi
A nyár minden dalát,
Rég elfelejtett álmot
Ma újként élem át .
Gyógyulni akarok
Újra erős lenni ,
A déli madarakkal
Szállni, messze menni,
Már nem jönnék vissza,
Nem kell a tavasz
Elég a bús versből ,
Megszűnne a panasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése