Jézus !

Tudatni akarom Veled, hogy   -   milyen NAGYON SZERETLEK, hűségesen vigyázom lépteidet, és hogy   -   milyen nagyon SZERETNÉM, HA ÉLETEDNEK TUDATOS RÉSZE LEHETNÉK ! Ma reggel már ott voltam Veled a szépséges kelő napsugárban, és bearanyoztam szobádat. Reméltem, hogy "Jó reggelt!" kívánsz majd nekem - de Te nem tetted! Azt gondoltam akkor, hogy talán kissé még korán van és azért NEM VESZEL ÉSZRE! Újból fel akartam hívni magamra figyelmedet, amikor kiléptél ajtódon:   -   könnyű szellővel megcsókoltam arcodat,   -   bűvös virágillatot leheltem Rád,   -   majd madárénekkel szóltam Hozzád.... De Te csak ELMENTÉL MELLETTEM ! Később, a nap folyamán figyeltelek, amint barátaiddal csevegsz. Milyen NAGYON KÍVÁNTAM, HOGY HOZZÁM IS BESZÉLJ ! Vártam és vártam - de Te csak mentél a magad útján, vakon! Ma délután hűsítő záport küldtem Neked. Ott voltam minden cseppjében; azután - hogy észrevegyél - még Rád is kiáltottam néhányszor az ég dübörgő viharával, REMÉLVE, HOGY RÁM FIGYELSZ MAJD ! Puha felhők közé sokszínű szivárványt festettem az égre Neked, gondolva, hogy biztosan észreveszel majd - de Te csak rohantál, jelenlétemet észre sem vetted ! Ma este - hogy méltón búcsúzhass el a naptól, szépséges naplementét küldtem Neked, és millió csillagban mosolyogtam Rád, remélve, hogy visszamosolyogsz majd - de Te NEM TETTED ! Ma éjjel, amikor lefeküdtél, holdfénnyel sugároztam be arcodat, hogy jelezzem: OTT VAGYOK VELED! Reméltem, hogy beszélgetsz velem majd egy kicsit, mielőtt elalszol ..., de NEM SZÓLTÁL EGY SZÓT SEM ! ... EZ NAGYON FÁJT ! Azért én Veled maradtam, és vigyáztam Rád egész éjjel, gondolva, hogy talán reggel ...majd reggel köszöntesz engem ! Nap mint nap megjelenek előtted az élet számtalan, csodás eseményében, REMÉLVE, HOGY BARÁTODNAK FOGADSZ !  ÉN MAGAM VAGYOK AZ ÉLET ! AZ ÉN SZERETETEM IRÁNTAD mélyebb, mint a legmélyebb óceán, és nagyobb, mint a kéklő ég! Szépség és nagyszerűség forrása vagyok, és AMIM VAN, MIND MEG SZERETNÉM OSZTANI VELED !              JÉZUS, aki Téged örökké szeret!