Egy fiatal férfi találkozik egy idős emberrel.
- Emlékszik még rám?
- Nem.
- Tanítványa voltam.
- Hogy van? Mivel foglalkozik?
- Én is tanár lettem.
- Úgy ítéli meg, hogy jó a munkájában?
- Az igazság az, hogy igen. Ön inspirált és szerettem volna önre hasonlítani.
Kíváncsi az idős úr, tudni szeretné, hogy mire emlékszik, amivel
annyira inspirálta őt, hogy ő maga is tanár akart lenni. A fiatalember
elmondja neki a következő történetet:
- Egy nap az egyik osztálytársam - aki a barátom is volt – bejött a
terembe és megmutatott egy gyönyörű, új órát, amit a zsebében tartott.
Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és elloptam tőle. Hamarosan
rájött, hogy az óra eltűnt a zsebéből, és azonnal tájékoztatta a
tanárt, aki azon az órán tanított minket. Ön volt az a tanár.
Az osztályhoz fordult és így szólt:
- Az egyik osztálytársatok óráját ellopták most, az óra alatt. Bárki
is lopta el, kérem, azonnal adja vissza.
Annyira szégyelltem a megaláztatást az osztálytársaim előtt, nem
mertem felfedni magam. Ezután ön becsukta az ajtót, és azt mondta,
hogy álljon fel mindenki, és hogy ön végig fogja nézni mindannyiunk
zsebét. De szabott egy feltételt is! Mindannyiunknak csukva kellett
tartani a szemünket, hogy ne láthassuk a tettest. Így is történt.
Amikor odaért hozzám, a zsebemben megtalálta az órát, és elvette.
Utána folytatta a keresést a többiek zsebében is, és amikor végzett,
azt mondta:
- Most kinyithatjátok a szemeteket. Előkerült az óra!
Soha nem említette a nevem az osztály előtt, és soha nem említette az
esetet még négyszemközt sem. Arra számítottam, hogy majd kinéz engem
innen és elítél, de nem így lett. Azon a napon örökre megmentette a
méltóságomat. Az a nap volt egész életem legszégyenteljesebb napja, és
ön a maga módján egy nagyon emlékezetes leckét adott nekem. Most már
emlékszik az esetre, tanár úr?
- Igen, hallgatva Önt, minden eszembe jutott. De van valami, amire nem
emlékszem, és ez maga, mert az én szemem is csukva volt, amikor
kerestem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése