**Derüs percek !**

A szobapincér a reggeli maradékát pakolja össze a szobában.
 - Hozhatok még valamit, uram? - kérdi a vendégtől.
 - Nem, köszönöm! - feleli a férfi.
 A szobapincér ekkor észreveszi, hogy az ágyban fekszik egy nő is.
 - És valamit a feleségének? - kérdi.
 - Hmmm, nem rossz ötlet - mondja a vendég. - Legyen szíves, hozzon egy   képeslapot.

 - Te Jenő, hallottad, hogy a Tibi kórházban van?
 - Ne mondd, hiszen tegnap láttam egy szőke bombázóval!
 - Éppen ezért! A felesége is látta...

 Egy üzletember helyet foglal a repülőgépen, és észreveszi, hogy a mellette
 ülő elegáns hölgy egy gyönyörű gyémántgyűrűt visel. A férfi
 megjegyezi, milyen szép az ékszer.
- Igen, ez a Klopman-gyémánt - feleli a nő. Nagyon szép, de együtt jár
 egy átokkal.
 - Miféle átokkal? - kérdezi a férfi.
 - Mr. Klopman -nal...

Azt mondja a strandon a feleség a férjének:
 - Képzeld drágám, majdnem belefulladtam a medencébe! Az úszómester mentett
 ki.
 - Tudom, az előbb volt itt bocsánatot kérni...

 Kovács úr a Nyugatiban búcsúztatja a feleségét. Fölsegíti a
 bőröndöket, majd megkérdi az ott álló vasutastól:
 - Mondja, van még annyi idő az indulásig, hogy fönt a hálókocsiban
elbúcsúzzak a feleségemtől?
- Az attól függ - feleli a bölcs vasutas - hogy mióta házasok.

 - Mire gondolnak a nők szeretkezés közben?

- A tini: Remélem nem leszek terhes
 - A szerető: Remélem vesz nekem egy nercbundát
 - A feleség: Át kéne festeni a mennyezetet

 Egy magyar turista életében először, külföldön betér egy sztriptíz-bárba.
 Nézi a műsort, ahol szebbnél-szebb nők vonaglanak a színpadon, és
 egyszer csak a padlóra köp.
 Egyből ott terem egy rendőr, kivezeti a bárból és megbírságolja.
 Otthon kérdi a felesége:
 - Aztán külföldön gondoltál -e rám?
 - Igen, egyszer, az is 100 márkámba került...

 A fiatalember a presszó asztalnál meséli a barátjának.
 Az én feleségem egy 165 centiméter magas, hosszú, hullámos szőke
 hajú, zöld szemű lány lesz...
 - Ilyen pontos elképzeléseid vannak? - kérdezi a barátja.
 - Elképzelés? Ugyan!
 - Azt mondta az apja, hogy ha nem veszem feleségül, agyonlő.

 A nős férfiak 25%-a mond búcsút a feleségének, mikor reggel elmegy a
 házából.
 Viszont ugyanezen férfiak 90%-a mond búcsút a házának, amikor elmegy a
feleségétől...


 Az öreg Józsi bácsi nyolcvan évesen újranősül. Fiatal feleségét
kérdezi a nászéjszakán:
 - Mondd drágám, elmondta anyukád, hogy most mit fogunk csinálni?
 - Nem.
 - A francba ! Én meg elfelejtettem...

 - Anyu, fürödhetek a tengerben?
 - Nem kisfiam, ott úszik benne egy csomó cápa !
 - De Anyu, Apu is fürdik!
 - Igen kisfiam, de neki van életbiztosítása !

 - Miért olyan szomorú Kis úr?
 - Kislányunk született.
 - És maga talán kisfiút szeretett volna?
 - Nem, én válni szerettem volna.

 Egy férfi a házassági évfordulóra vesz a feleségének egy aranygyűrűt,
 gyémántberakással.
A haverja megkérdezi:
- Te, a feleséged nem egy terepjárót szeretett volna?
 - De igen, csak sajnos hamis terepjárót nem tudtam szerezni.

- Te mit csinálnál, ha amikor hazamennél, a feleségedet egy másik
 férfival találnád az ágyban?
 - Először is megrugdosnám a kutyáját, aztán összetörném a fehér botját...!

 Azt mondja a feleség a férjének:
 - Így, hogy nincs rajtad a szemüveged, olyan jól nézel ki, mint annak
 idején, amikor megismerkedtünk! Mire a férj:
 - Igen, így, hogy nincs rajtam a szemüvegem, Te is jól nézel ki.

 Egy férfi minden szombaton horgászni jár, az időjárástól függetlenül.
 Ha esik, ha fúj,ő minden szombaton hajnali 4-kor már a vízparton üldögél.
 Egyik nap azonban nagyon rosszul érzi magát, és mivel még jégeső is
 esik, meggondolja magát és visszamegy a házba.
 A felesége még alszik, így a sötét szobában levetkőzik és befekszik az
 asszony mellé.
 Odabújik hozzá, és a fülébe súgja:
 - Nagyon cudar idő van odakint!
 A felesége félálomban:
- Most gondold el, és az idióta férjem még ilyenkor is pecázik...!

 Két szomszédasszony összefut a folyosón, az egyik kissé rosszmájúan  megjegyzi:
-Képzelje szomszédasszony, tegnap lent voltunk a Balatonon, és a strandon
 a
 maga férjét láttam egy feltűnően csinos fiatal lánnyal.
 - Nézze szomszédasszony, a férjem már elmúlt 35 éves, hát csak nem
 mászkálhat a strandon kis lapáttal meg vödörrel?

 A jó párkapcsolat 4 alapszabálya:
 1. Olyan nőt kell találni, aki jól főz és tisztán tartja a lakást.
 2. Olyan nőt kell találni, aki sok pénzt keres.
 3. Olyan nőt kell találni, aki jó az ágyban.
 4. A legfontosabb: meg kell oldani, hogy ez a 3 nő ne tudjon egymásról.

 - Anyu, tud a szobalányunk repülni?
 - Dehogy. Honnan veszed?
 - Mert tegnap, mikor elmentél itthonról, apu azt mondta neki, hogy Ő egy angyal.
 - Igen? Na, akkor mégis fog repülni...!

Egy fiatalember elmegy hegyet mászni Japánban.
 Az első hét után képeslapot küld a haverjának és a feleségének.
 Sajnos összekeveri a képeslapokat és hibásan tölti ki őket.
 A barátja a Fujit ábrázoló képeslapot kapja, a következő felirattal:
 Jól érzem magam Japánban!
 A felesége viszont egy mosolygó gésát ábrázoló képet, a felirat:
 Látod, ezt másztam meg csütörtökön !

 Kiss úr kórházba kerül. A munkatársak meglátogatják, és kérdik tőle:
 - Mi történt veled?
 - Jaj, ne is kérdezzétek! A feleségemnek most volt a 31. -k születésnapja,
 és megígértem neki, hogy kap 31 szál rózsát, minden évre egyet.
- És?
- Megrendeltem a sarki virágostól, tudjátok, mindig nála veszek virágot. És
 mivel ilyen jó ügyfél vagyok, az a marha ingyen hozzárakott még 12
 szálat...

**A legújabb szólások**...

A legújabb szólások......

Tanulok, mert a tanulásba fektetett energia meghozza a gyümölcsét... és mint tudjuk: a gyümölcsből pálinkát lehet főzni!

Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utolérhetetlen vagyok az ágyban.

Sétálunk, sétálunk egy kocsmába becsücsülünk, fröccs.

Vettem egy csúcstelefont, de ezen is csak ugyanazok az idióták hívnak.

Olyan szarul nézel ki, iszol te rendesen?
Miért nincs a Kékestetőn halászcsárda? Kéne lennie, hiszen ott van az ország legmagasabb pontya.

Az asszony mindig arról panaszkodik, hogy nem figyelek rá.
Vagy valami hasonló...

Nem csodálatos, hogy a munkád milyen értéktelen, amikor fizetésemelést kérsz és milyen értékes, ha szabadnapot?

Ne aggódj folyton, hogy ma vége lesz a világnak.
Ausztráliában például már holnap van.
A világ legnagyobb felfedezéseit olyan emberek tették, akik túl hülyék voltak ahhoz, hogy tudják, az adott dolog lehetetlen.

Az ember egy csomó dolgot nem értékel, amikor egyházi iskolába jár. Pl. hogy naponta elfenekeli egy apácajelmezes, középkorú nő. Később komoly összegeket kell fizetnie ilyesmiért.

Van egy pólóm, az van ráírva jó nagy betűkkel: BALEK. Csak tudnám, miért került ez a póló 34700 forintba.

Régen a férfinak meg kellett ölnie a sárkányt, hogy elvehesse a szüzet. Ma már nincsenek szüzek, és a sárkányt kell elvenni...

A régi lányok úgy tudtak főzni, mint az anyjuk. A maiak pedig úgy tudnak inni, mint az apjuk.

Kerüld a csokoládét! Összemegy tőle a ruhád!/

**Locsolóvers 2020**

**.Bevásárlás !**

**A látogatás**

A látogatás

Egy fiatalember minden nap délben bekukkantott a templom ajtaján és pár másodperccel később már ment is tovább.
Kockás inget és szakadt farmert viselt, mint a többi maga korabeli fiatal. Papírzacskóban hozta az ebédre szánt két zsömléjét. A plébános gyanakvóan kérdezte, hogy miért jött, mivel manapság már a templomban is lopnak.
- Imádkozni jövök – válaszolta a férfi.
- Imádkozni… Hogy tudsz ilyen gyorsan imádkozni?

- Hát… mindennap benézek a templomba és annyit mondok: „Jézus, Józsi vagyok", aztán elmegyek. Rövid imádság, az igaz, de remélem, hogy az Úr meghallgat.

Néhány nap múlva egy munkahelyi baleset következtében a fiatalembert fájdalmas törésekkel szállították kórházba.
Többen voltak egy szobában. Érkezése teljesen átalakította az osztályt. Nemsokára az ő szobája lett a folyosó összes betegének találkozóhelye. Fiatalok és idősek ültek az ágya mellett és ő mindenkire rámosolygott, mindenkihez volt egy-egy kedves szava.
A plébános is eljött meglátogatni és egy nővér kíséretében odament a fiatalember ágyához.
- Azt mondták, hogy nagyon össze vagy törve, mégis vigaszt nyújtasz a többiek számára. Hogy vagy képes erre?
- Annak az embernek köszönhetem ezt, aki minden nap délben eljön hozzám.
Az ápolónő félbeszakította: - De hisz délben soha nem jön senki!
- Ó, dehogyisnem. Mindennap eljön, benéz az ajtón és azt mondja: - Józsi, Jézus vagyok -, és elmegy.

/Bruno Ferrero: Olykor elég egy napsugár/

SENKI SE TÖRŐDÖTT A HALDOKLÓ NÉNIVEL, ÁM, MIKOR RÁJÖTTEK, KI Ő, MINDENKIT BÁNTOTT A BŰNTUDAT

Csak Magyarországon évente több ezer, magányos, idős ember hal meg öregotthonban és kórházban, akiket senki sem látogat… Egyikünk sem szeret erre gondolni, mert jeges félelmet érzünk, ha eszünkbe jut! Vajon ránk és szeretteinkre is ez várhat?!

Egy vidéki elfekvő 10 ágyas kórtermének leghátsó sarkában, egy rozsdás ágyon töltötte életének utolsó hónapjait a 86 éves néni. Időnként furcsán kiabált magában, de senki se törődött vele, mert a nővérek és a többi beteg azt hitték, hogy már kicsit bolond, és nem kell őt komolyan venni.

Egyszer a néni rosszul lett, és sajnos már nem tudták megmenteni az életét… Amikor az egyik nővér átnézte a néni holmiját, észrevette, hogy egy levelet hagyott az ágya mellett:

“Kedves nővér!

Mit láttál, ha rám néztél? Egy vén boszorkányt, nevetséges szokásokkal? Egy szenilis öregasszonyt, akit etetni kell, de akkor is kiesik a szájából a falat, és csak takarítani kell utána?

Egy magatehetetlen testet, aki összemocskolja magát, és alig lehet lesikálni róla a koszt?

Nos, amit te láttál, az nem én voltam!

Hogy ki voltam én?

Én is voltam kisbaba, még mindig emlékszem az édesanyám és az édesapám szerető mosolyára. Voltam 10 éves kislány, és a testvéreimmel mindig a kertben játszottunk, fára másztunk és kunyhót építettünk.

16 éves bakfis voltam, élveztem, hogy a fiúk megbámulnak! De rég is volt! A világ óriásinak tűnt, tele volt végtelen lehetőségekkel! Mindig elbújtam a kis kerti kunyhónkba, és az igaz szerelemről álmodoztam..

20 éves fiatal feleség voltam, Kálmánnal örökre összekötöttük az életünket, és be is tartottuk, amit ígértünk egymásnak! 30 éves boldog családanya voltam, gyermekeim szeretete mindenkinél boldogabbá tett! 40 éves voltam, amikor a gyerekek már nem a körülöttem játszottak, hanem a barátaikkal töltötték az idejüket. Olyan gyorsan felnőttek! 50 éves voltam, és ők már elköltöztek otthonról. Ketten maradtunk a férjemmel. 60 éves nagymama voltam, a kisunokáim “drága mamija”. Imádták a dobostortámat és a szilvalekváromat! Minden olyan tökéletes volt!

Aztán szegény férjem meghalt. A gyerekeim külföldre költöztek, egyre kevesebbet találkoztunk… Az évek teltek és egyre magányosabb lettem, egyre jobban rettegtem!! Az élet olyan gyorsan eltelt… Mostanra egy magányos öregasszony lettem! Se szép, se egészséges nem vagyok többé, a természet könyörtelen!! Annyira szeretnék újra fiatal lenni… de tudom, hogy nem lehet!!! Lassan beletörődtem, és békében várom a halált.

Kérlek, hogy ha visszagondolsz rám, annak láss, aki voltam! Egy ember voltam, kislány, édesanya, nagymama, aki valaha sok embert szeretett, és akit sokan szerettek!”

A nővér percekig csak nézett maga elé, és ömlöttek a könnyei. Végre meglátta az apró, törékeny testű, sokat megélt néniben mindannyiunk közös sorsát…

Törődjünk az idősekkel, mert egy nap mi magunk leszünk a gondoskodásra szoruló, szeretetre szomjazó öregek.

**Meghalt Bence*

Meghalt Bence.

A saját édesapja ölte meg őt. Az orvos talált egy cédulát a kezében…
Ez egy kisfiú története, akinek óriási szíve volt.

Ez Bence története, de valójában nem csak az övé. Sok millió gyermek van a világon, akik ugyanilyen rémálomban élnek.

Bár Bence története csak kitalált történet, de a sorsa mégis szívszorító. Az ilyen fajta dolgokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem szabad elfelejtenünk Bencét.

Bencének hívnak, 7 éves vagyok. Szeretem édesanyámat és édesapámat, de nagyon félek tőlük. Gyakran megvernek és nem értem, hogy miért.

Reggel, miután felébredtem elmentem az iskolába. Jó tanuló vagyok és a tanárok is kedvelnek engem.

Szeretem az osztálytársaimat, bár nincsenek barátaim. Ezért a szünetekben általában az osztályteremben maradok. Senki sem akar velem játszani.

Próbáltam összebarátkozni más gyerekekkel, de félrelöktek és csúnyának neveztek.

Mindig kinevetnek, mert mindig ugyanazt a régi farmert, pólót és szakadt cipőt viselem.

Egyszer az órák után bementem az öltözőbe, elloptam egy kabátot, ami már régóta gazdátlanul lógott a fogason. Senki sem kereste. Majd így felöltözve mentem haza a hóviharban.

Reszkettem a hidegben, nagyon nehezen haladtam a szembeszélben. Egyszer csak meglöktek hátulról, és arccal egy hókupacba csapódtam. Aztán ezt hallottam:

Téged mindenki utál! Nyomorék!

Hátba és gyomorba vágtak, majd elfutottak, miután a hóba löktek.

Elsírtam magam. Nem azért, mert fájt és rosszul éreztem magam, hanem azért mert nem volt egy barátom sem, pedig én az összes osztálytársamat szerettem.

Amikor hazaértem, anyám felállt, és megragadta a hajam.

Merre csavarogtál? Miért koszos és vizes mindened? Francos kölyök! Nem kapsz vacsorát, menj a szobádba és maradj is ott.

Szó nélkül bementem a szobámba és nem jöttem ki reggelig, bár éhes voltam és nagyon átfáztam.

A jegyeim egyre rosszabbak lettek, és amikor ezt elmondták az édesapámnak, ő nagyon megvert. Egyszer annyira megvert, hogy a mutatóujjam lebénult. A mai napig nem működik és az osztálytársaim is kinevettek miatta.

Később pedig nagyon erős fájdalmat éreztem a mellkasomban.

Apámat és anyámat nem érdekelte. Esténként az ágyban fekve egy dologról gondolkoztam. Arról álmodoztam bárcsak elmúlna ez a fájdalom, mert nem akartam, hogy apu és anyu haragudjanak rám. Én nagyon szeretem őket, ez az igazság.

Másnap az iskolában azt kérték, hogy rajzoljuk le, hogy mire vágyunk. A többiek autót, rakétát és szép babákat rajzoltak. De én nem.

Nem azért, mert én nem szeretem ezeket, hanem azért mert én leginkább egy szerető apáról és anyáról álmodtam. Ezért én egy családot rajzoltam: apát, anyát és egy fiút.

A többiek játszottak és mindenki boldog volt. Miközben rajzoltam, halkan sírtam. Nagyon szerettem volna olyan apát és anyát, akik szeretnek engem.

Amikor megmutattam a rajzomat, az osztályban mindenki csak nevetett.

Kimentem a táblához és azt mondtam:

Az én álmom a család!

Még hangosabban nevettek a többiek. Sírva azt mondtam:

Kérlek bennetek, ne nevessetek rajtam, nekem tényleg ez az álmom!

Lehet fizikailag bántani, lehet engem utálni, de kérlek bennetek ne nevessetek ki engem, kérlek titeket!

Én azt szeretném, hogy nekem is olyan szüleim legyenek, mint nektek, akik átölelnek, együtt nevetnek velem, akik értem jönnek az iskolába és örülnek, ha látnak. Tudom, hogy nem vagyok szép és gyenge vagyok, és tudom, hogy béna az ujjam, de arra kérlek titeket, ne nevessetek rajtam.

A tanárnő megpróbálta letörölni a könnyeimet. Azt hiszem, néhány gyerek megértett, de sokan továbbra is nevettek rajtam.

Miután kiosztották a dolgozatokat, rögtön láttam, hogy rosszul sikerült. Azonnal tudtam, hogy édesanyám nagyon dühös lesz.

Féltem hazamenni, de máshová nem mehettem. Próbáltam a lehető legkésőbb hazaérni.

Anyám dührohamot kapott. Megragadott és földhöz vágott, még a székbe is bevertem a lábam.

Majd kétszer fejbevágott. Elterültem, nem tudtam felállni. Mindenem nagyon fájt. Anyám otthagyott engem fekve a padlón.

Kicsivel később bejött, mondta, hogy tegyek rendet, mert ha nem akkor apám megver, amikor hazajön.

Könyörögtem anyámnak, hogy ne mondjon semmit apámnak, ekkor láttam meg őt, hogy már ott áll az ajtóban.

Amikor anyám elmondta a dolgozat eredményét, felemelt, megrázott és pofon vágott.

Többre már nem emlékszem. A kórházban tértem magamhoz. Ránéztem a kezeimre, de nem éreztem az ujjaimat.

Kinéztem az ablakon és elsírtam magam.

Az utcán a szülök a gyerekeikkel labdával játszottak és ölelgették egymást.

Tudják-e, hogy miért sírtam?

Azért, mert nem ismertem az anyai ölelést. Szüleim engem csak vernek, ennek ellenére én mégis szeretem őket. Mindig is igyekeztem, jó tanuló voltam, de ők mindig elégedetlenek voltak velem.

Amikor véletlenül kiöntöttem a teát, még azért is megvertek.

Megint fájdalmat éreztem a mellkasomban. Szóltam anyámnak, de ő nem is foglalkozott velem.

Amíg a kórházban voltam, soha senki sem látogatott meg.

Az orvos mindig azzal bíztatott, hogy holnap biztosan bejönnek a szüleim, de ők sohasem jöttek be. Csak vártam, de senki sem jött be. Ennek ellenére én mégis szeretem a szüleimet.

Két nap múlva Bence belehalt a sérüléseibe. Egy nehezen olvasható papírcetlit talált az orvos a gyermek kezében.

„Kedves anya és apa! Sajnálom, hogy csúnya, visszataszító és buta vagyok. Nem akartalak titeket megbántani. Én csak azt szerettem volna, ha anyu átölelne, és azt mondaná, hogy szeret engem. Apu én csak veled szerettem volna játszani, kézen fogva veled sétálni, vagy az is jó lett volna, ha énekelsz nekem. Tudom, hogy szégyelltek engem. És soha sem leszek olyan, mint amilyennek szeretnétek.”

Ezt követően állt meg Bence szíve.

Nem tudom, hogy ez a történet igaz, vagy sem, de ettől függetlenül nagyon fontos!

Minden gyermek megérdemli a szeretetet. De nap mint nap valahol mindig bántalmazzák a gyermekeket. Különböző országokban, városokban és iskolákban.

Az otthonnak biztonságosnak és erőszakmentesnek kell lennie a gyermekek számára. A gyermekeknek szeretetre, gyengédségre és intimitásra van szükségük, és néha egy ölelés sokkal többet jelent nekik, mintsem gondolnánk.

UI: A legsúlyosabb bűnök egyike a gyermekbántalmazás !
Az ilyen szülőket nem tartom embernek , sőt még az állatnál is rosszabb ,mert az állat is óvja és gondozza a kicsinyeit !
Jézus azt mondta : "" Egy nő lehet bármilyen bűnös ,
de ha jó anya ,akkor a bűnei meg vannak bocsájtva ""

**Az óra és a Tanár**

Az óra és a Tanár

Egy fiatal férfi találkozik egy idős emberrel.
- Emlékszik még rám?
- Nem.
- Tanítványa voltam.
- Hogy van? Mivel foglalkozik?
- Én is tanár lettem.
- Úgy ítéli meg, hogy jó a munkájában?
- Az igazság az, hogy igen. Ön inspirált és szerettem volna önre hasonlítani.

Kíváncsi az idős úr, tudni szeretné, hogy mire emlékszik, amivel
annyira inspirálta őt, hogy ő maga is tanár akart lenni. A fiatalember
elmondja neki a következő történetet:

- Egy nap az egyik osztálytársam - aki a barátom is volt – bejött a
terembe és megmutatott egy gyönyörű, új órát, amit a zsebében tartott.
Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és elloptam tőle. Hamarosan
rájött, hogy az óra eltűnt a zsebéből, és azonnal tájékoztatta a
tanárt, aki azon az órán tanított minket. Ön volt az a tanár.

Az osztályhoz fordult és így szólt:
- Az egyik osztálytársatok óráját ellopták most, az óra alatt. Bárki
is lopta el, kérem, azonnal adja vissza.

Annyira szégyelltem a megaláztatást az osztálytársaim előtt, nem
mertem felfedni magam. Ezután ön becsukta az ajtót, és azt mondta,
hogy álljon fel mindenki, és hogy ön végig fogja nézni mindannyiunk
zsebét. De szabott egy feltételt is!   Mindannyiunknak csukva kellett
tartani a szemünket, hogy ne láthassuk a tettest. Így is történt.
Amikor odaért hozzám, a zsebemben megtalálta az órát, és elvette.
Utána folytatta a keresést a többiek zsebében is, és amikor végzett,
azt mondta:
- Most kinyithatjátok a szemeteket. Előkerült az óra!

Soha nem említette a nevem az osztály előtt, és soha nem említette az
esetet még négyszemközt sem. Arra számítottam, hogy majd kinéz engem
innen és elítél, de nem így lett. Azon a napon örökre megmentette a
méltóságomat. Az a nap volt egész életem legszégyenteljesebb napja, és
ön a maga módján egy nagyon emlékezetes leckét adott nekem. Most már
emlékszik az esetre, tanár úr?

- Igen, hallgatva Önt, minden eszembe jutott. De van valami, amire nem
emlékszem, és ez maga, mert az én szemem is csukva volt, amikor
kerestem!