Az Amerikai Egyesült Államokban található Wisconsinban élő Mark R.
Leonard hosszú évekig dolgozott hivatásos Télapóként. A
bevásárlóközpontban gyerekek tucatjai álltak sorba, hogy találkozzanak
vele, közöttük egyik évben egy kisfiú, aki egy fényképet szorongatva
várta, hogy végre kettesben lehessen a Télapóval. Amint beszédbe
elegyedtek, a kisfiú szomorúan mesélte, hogy a fényképen a testvére,
Sarah látható, aki nagyon szeretett volna találkozni a Télapóval,
csakhogy súlyos beteg, és jelenleg kórházban fekszik, így nem tudta
elkísérni őket.
A kisfiú a nagymamájával érkezett, akitől Mark megtudta, Sarah súlyos
leukémiában szenved, és szinte biztos, hogy már az ünnepeket sem éri meg.
Nem kérnek hát mást, csupán annyit, hogy látogassa meg őt a kórházban,
hogy, ha utoljára is, Sarah legalább egyszer találkozhasson a Télapóval.
Mark sosem vállalt korábban hasonló feladatot, ezúttal azonban, látva a
nagymama szemében a könnyeket és a kisfiú szomorú arcocskáját, valamint
kezében a kis fényképet, kivételt tett. Még aznap délután felkereste a
kórházat, ahol Sarah feküdt. A kislányt az ágyában találta, sápadtan és
legyengülve.
Sarah észre sem vette Markot, csak akkor figyelt fel rá, amikor Mark
könnyekkel a szemében, vidám arckifejezést erőltetve köszöntötte a Télapó
jól megszokott köszönésével.
A Télapó és Sarah órákig beszélgettek kettesben a szobában, kéz a kézben,
majd mielőtt Mark távozott volna, megígérte Sarah-nak: megkéri az
angyalokat, hogy vigyázzanak rá.
Miután Mark távozott a kórházból, nem hallott többet a kislányról -
egészen a következő év karácsonyáig, amikor is a bevásárlóközpontban a
gyerekek között egyszer csak feltűnt egy szőke, erős, vidám kislány,
hatalmas mosollyal az arcán. Sarah volt az, makkegészségesen, akin nyoma
sem volt annak, hogy valaha a halállal kellett küzdenie.
