Beszélgetés Istennel !

Miatyánk, aki a mennyekben vagy
Igen?Ne szakíts félbe, imádkozom.
De – ENGEM szólítottál!Téged szólítottalak? Én ugyan nem.

Én csak imádkozom.

Miatyánk aki a mennyekben vagy.
Na, már megint!
Mit megint?
ENGEM szólítottál. Azt mondtad: „Miatyánk aki a mennyekben vagy”. Nos, itt vagyok. Mit szeretnél?
 Ó, én igazán nem akartam semmit. Tudod, egyszerűen csak elmondtam a napi imámat. Mindig elmondom a Miatyánkot. Ez jó érzéssel tölt el, mintha teljesítettem volna egy kötelességet.
Ja, értem. Folytasd.
Rendben. Szenteltessék meg a te neved.
Itt álljunk meg egy pillanatra. Mit jelent ez szerinted?
Micsoda?
Az, hogy „Szenteltessék meg a te neved”?
Azt jelenti, azt jelenti… igazán sajnálom, nem tudom mit jelent.Honnan a csudából tudhatnám? Ez egyszerűen az imádság része. Miért, szerinted mit jelent?
Azt jelenti megbecsült, szent, csodálatos.
Nahát, így tényleg több értelme van. Eddig soha nem gondolkoztam azon, mit is jelent ez.
Köszönöm.
Jöjjön el a Te Országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy itt a földön is.
Tényleg így gondolod?
Persze, miért ne?
Mégis mit gondolsz erről?
Mit? Igazából azt hiszem, semmit. Úgy gondolom, hogy szép dolog lenne, ha itt lenn is mindent te irányítanál, úgy mint odafenn. Mint tudod, idelenn elég nagy a zűrzavar.
Igen, tudom; de a te életedet én irányítom?
Persze, eljárok a templomba.
Nem ezt kérdeztem tőled. Mi a helyzet a helytelen hozzáállással? Mert akad néhány problémád. Például, hogy minden pénzedet magadra költöd. És miféle könyveket olvasol?
Na, azért álljunk meg egy pillanatra! Ne kritizálj engem! Pont olyan vagyok, mint a többi templombajáró ember!
Már megbocsáss. Azt gondoltam, hogy azért imádkozol, hogy legyen meg az én akaratom. Ha ez valaha is megtörténik, azoknál kell először megtörténnie, akik imádkoznak ezért. Mint például te.
Na jó. Azt hiszem, tényleg van egy pár gyarlóságom. De most, hogy említed, megnevezhetnék másokat.
Ezt én is megtehetném.
Eddig nem sokat gondolkoztam ezen, de néhány dologtól tényleg jó lenne megszabadulni. Tudod szeretnék úgy igazán szabad lenni.
Jó. Most már eljutottunk valameddig. Együtt fogunk dolgozni – Te és ÉN.
Büszke vagyok rád.Nézd, Uram, ha nem bánod, én mára be is fejezném. Így is sokkal hosszabbra nyúlt, mint amilyen lenni szokott.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
El kéne hagynod a kenyeret. Túlsúlyos vagy, ami azt illeti.
Hé, várj egy percet! Mi ez az egész? Békésen végzem a vallásos kötelességem, és egyszercsak betörsz hozzám, és emlékeztetsz engem minden gyarlóságomra.
Imádkozni veszélyes dolog. Előfordul, hogy az ember megkapja, amit kér.
Emlékezz, te hívtál engem – és én itt vagyok. Most már túl késő megállni.
Folytasd az imádkozást. (Szünet…) Na, rajta.Félek.
Félsz? Mitől?
Tudom mit fogsz mondani.
Próbáljuk ki.
Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
Mi a helyzet Annával?
Látod? Tudtam! Tudtam, hogy meg fogod említeni őt! De miért, Uram, összevissza hazudozott rólam. A pénzt sem fizette vissza soha, amivel tartozik nekem. Megesküdtem, hogy kiegyenlítem vele a számlát!
De – az imádságod. – Mi a helyzet az imádságoddal?
Én – nem úgy értettem.
Végre legalább őszinte vagy. De elég nagy teher cipelni ezt a sok keserűséget és neheztelést, ugye?
Igen, de jobban fogom érezni magam, ha behajtom a tartozást. Öregem, hidd el, van egy pár tervem. Majd azt kívánja, bárcsak meg sem született volna.
Nem, nem fogod magad jobban érezni. Csak rosszabbul. A bosszú nem édes. Tudod milyen boldogtalan vagy. – Nos, ezen tudok változtatni.
Te? Hogyan?
Bocsáss meg Annának. Aztán én megbocsátok neked. És a gyűlölet meg a bűn Anna problémái lesznek – nem a tieid. Te a magad részéről lerendezed a dolgokat.
Tudod mit, igazad van. Mint mindig. És sokkal fontosabb, hogy neked megfeleljek, mint az, hogy bosszút álljak… (sóhaj). Rendben… rendben… megbocsátok neki.
Jól van! Nagyszerű! Hogy érzed magad?
Hmm. Nos, nem túl rosszul. Egyáltalán nem érzem magam rosszul! Valójában kimondottan jól érzem magam! Azt hiszem, ma nyugodtan fogok aludni. Mostanában ez úgyse nagyon sikerült.
Igen, tudom. De még nem végeztél az imádságoddal. Folytasd.
Ó, persze.
És ne vigyél minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.
Jó! Jó! Ezt fogom tenni. Csak ne hozd magad olyan helyzetbe, hogy kísértésbe essél.
Ezt meg hogy érted?
Tudod, hogy értem.
Igen. Persze, hogy tudom.
Jó. Folytasd. Fejezd be az imádságodat.
Mert Tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.
Tudod mi hozna nekem dicsőséget – mi tenne igazán boldoggá?
Nem, de szeretném tudni. Örömöt akarok szerezni neked. Annyi zűrt csináltam már. Most igazán követni akarlak. Most már megértettem, hogy ez milyen nagyszerű lenne. Így hát kérlek, mondd meg… Hogy tegyelek boldoggá?
Éppen azt tetted.

angolból fordította Dobóné Kiss Ildikó

Így teremtette Isten a Nőket!

Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon. Egy angyal arra járt, és megkérdezte: Miért töltesz annyi időt ezzel a teremtménnyel? És az Úr azt felelte: Látod az összes specifikációt, amelynek meg kell felelnem, hogy megformáljam őt

- Mosható legyen, de ne műanyag, több mint kétszáz mozgó alkatrészből álljon, amelynek mindegyike cserélhető kell, hogy legyen és mindenféle étellel működnie kell, képesnek kell lennie egyszerre több gyermeket a karjában tartani, megölelni úgy, hogy az meggyógyítson mindent a lezúzott tértől az összetört szívig, és mindezt mindössze két kézzel.

Az angyalra mindez mély benyomást tett.

- Két kézzel? Az lehetetlen! És ez a standard modell? Túl sok munka ez egy napra... várj holnapig, és fejezd be akkor!

- Nem - mondá az Úr. - Már annyira közel vagyok, hogy befejezzem ezt a teremtményt, amely szívem legkedvesebbje lesz. Meggyógyítja magát, ha beteg, és egy nap 18 órát tud dolgozni. Az angyal közelebb jött, és megérintette a nőt.

- De Uram, olyan puhának alkottad őt.

- Igen puha - mondta az Úr. - De erősnek is alkottam. El sem tudod képzelni, mi mindent elvisel és legyőz.

- Tud gondolkodni? - kérdezte az angyal.

- Nem csak gondolkodni tud, de érvelni és egyezkedni is - válaszolta az Úr.

Az angyal megérintette a nő arcát...

- Uram úgy tűnik, a teremtényed ereszt! Túl sok terhet róttál rá.

- Nem ereszt ... Ezek könnyek - javította ki az Úr az angyalt.

- Mik azok a könnyek? És mire valók? - kérdezte az angyal.

És mondá az Úr:

- A könnyek fejezik ki a bánatát, kételyeit, szeretetét, magányosságát,

szenvedését és a büszkeségét.

Mindez nagy hatást tett az angyalra.

- Uram, zseniális vagy! Mindenre gondoltál. A nő valóban csodálatos. Olyan erő birtokában van, amelyekkel ámulatba ejti az embert. Képes kezelni a gondokat, és nehéz terheket hordozni. Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét, és véleményét. Mosolyog, amikor sikoltani, szeretne. Dalol, amikor sírni, volna kedve. Sír, amikor boldog, és nevet amikor fél. Harcol, azért amiben hisz. Kiált az igazságtalansággal szemben. Nem fogadja el a nem-et válaszul, ha jobb megoldást tud. Átadja magát, hogy családja gyarapodhasson. Elviszi a barátját orvoshoz, ha fél. Szeretete feltétel nélküli. Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek. Boldog, ha barátai jól vannak. Örül, ha születésről vagy esküvőről hall. Szíve összetörik, ha közeli rokona vagy barátja meghal. De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel. Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthatja az összetört szívet.

Csak egyetlen hibája van:

.................ELFELEJTI MENNYIRE ÉRTÉKES.” !!!

Kedves Szerelmem!

 

NA LÁNYOK, EBBŐL A LEVÉLBŐL VÉGRE MEGTUDJUK, HOGY IS VANNAK A PASIK ÖSSZERAKVA. !

Kapcsolatunk zökkenőmentességét biztosítandó, ajánlatosnak tartanám részedről a következő 20 pont tudomásul vételét és betartását:

1. Nagylány vagy már. Tanuld meg a WC-deszka használatát. Ha fel van hajtva, akkor hajtsd le. Hallottál engem egyszer is nyavalyogni amiatt, hogy le van hajtva???

2. Próbálj meg együtt élni azzal, hogy nem mindig csak Rád gondolok.

3. A – nem fizikai fájdalom által kiváltott – sírást automatikusan zsarolásnak veszem a részedről.

4. Ha akarsz valamit, akkor mondd ki egyenesen. A finom célzás nem elég, sőt, a durva se! MONDD KI!!!

5. Nem emlékszem a dátumokra. Ezért jelöld be a szülinapokat és évfordulókat a naptárban, és többször szólj is a jeles alkalmak előtt.

6. Amint tudod összesen 3 pár cipőm és 6 pólóm van. Miből gondolod, hogy ki tudom választani az a cipőt a te harminc páradból, ami megy a ruhádhoz???

7. Az “igen” és a “nem” szerintem teljesen elfogadható válasz majdnem minden kérdésre.

8. Csak akkor gyere hozzám valamilyen problémáddal, ha azt akarod, hogy segítsek megoldani. Én erre vagyok rendszeresítve. Ha csak együttérzést vársz, akkor fordulj bizalommal a barátnőidhez, mert ők meg arra.

9. Bármit is mondtam vagy tettem évekkel ezelőtt, azt mostani vitákban már nem ér előrángatni. Legyen mondjuk 1 hét a kapcsolatunkban az elévülési idő.

10. Ha azt gondolod magadról, hogy felszedtél egy pár kilót, akkor az valószínűleg úgy is van. Ne kérdezd meg tőlem. Úgyis elmismásolom a választ, vagy hazudni fogok.

11. Ha valamit mondtam, és azt kétféleképpen tudod érteni, és az egyik elszomorít vagy feldühít, akkor a másikat értettem.

12. Vagy azt mondd meg, hogy mit csináljak, vagy azt, hogy hogyan. A kettőt együtt sose. Mert ha tudod, hogy mit és hogyan kell megcsinálni, akkor csináld meg magad!

13. Tedd túl magad azon, hogy a kapcsolatunk sose lesz olyan többé, mint amilyen az első két hónapban volt, amikor elkezdtünk járni.

14. A férfiak 16 szint érzékelnek, mint a Windows alapbeállítása. Nekünk a mályva az egy virág, a narancs meg a barack pedig gyümölcsök, és nem színek. A bézs-ről meg még mindig nem tudom, hogy mi a fene lehet…

15. Nem vagyok gondolatolvasó és nem is leszek soha. És ezen képesség hiánya nem bizonyíték arra, hogy egyáltalán nem érdekelsz.

16. Ha megkérdezem tőled, hogy “mi a baj?”, és erre te azt válaszolod, hogy “semmi”, akkor hiába tudom, hogy van valami bajod, nem kérdezem meg újra. Hátha ezzel megúszom, hogy elmondd.

17. Ne tegyél fel olyan kérdést, amire nem vársz választ. Ha mégis ilyet tennél, akkor viszont készülj fel egy olyan egy válaszra, amit végképp nem akartál hallani.

18. Ha kimozdulunk otthonról, tök mindegy, hogy mi van rajtad!

19. Elég ruhád van!

20. Túl sok cipőd van!

Köszönöm, hogy ezt elolvastad. Igen, tudom, hogy ma este a kanapén kell majd aludnom. De tudod mit, nem is bánom. Majdnem olyan izgi, mint kempingezni.

Porig alázták az idős nagypapát !

Néhány éve a szomszédokhoz (fiatal pár és egy kissrác) új lakó költözött. 
A férfi apja, a 82 éves Miklós bácsi.

Mikor a bácsi felesége meghalt, a fia és menye idősotthonba akarták őt dugni, de nem volt rá elég pénzük, ezért kénytelen-kelletlen magukhoz vették a kisöreget,a kis, vidéki házat meg eladták.

Mikor odaköltözött, a bácsi bizony már elég rozoga állapotban volt: fájtak az ízületei, nehezen járt és nem is hallott valami jól!

A világ életében kerthez, nagy terekhez szokott bácsi rettenetesen érezte magát a kis lakásban, és abban a fél szobában, amiben meghúzta magát. Mikor a körfolyosón cigizett, sokszor én is betársultam, olyankor könnyes szemmel mesélte nekem, hogy úgy érzi magát, mint hal a szárazon.

Egyedül akkor derül fel az arca, amikor a 10 éves kisunokájával, Csabival beszélgethet. Meg a közös, esti vacsorákat szerette!

Ám egy idő után elültették a bácsit az asztaltól! Megunták, hogy csak hangosan csámcsogva bírt enni, és az étele is szétfolyt mindenfelé. A fia és a menye sokszor a plafonon voltak, amiért takarítaniuk kell utána!

Innentől, míg a többi családtag együtt, a nagy asztalnál vacsorázott Miklós bácsi szegény egyedül evett. Gondolhatjátok, milyen nyomorultul érezte magát szegény! Nekem is sírva mesélte az egészet! Mivel az öreg több tányért is eltört, egy idő után már csak fa tálon kapott vacsorát. Úgy bántak vele, mint egy kutyával!

Nekem is megmutatta a tányért… Rettenetesen megalázó volt az egész!

Aztán egyszer minden megváltozott! A bácsi elmesélte, mi történt:

Egy este, vacsora előtt az apa látta, hogy a kis Csabika, Miklós bácsi unokája nagyon farag valamit. Megkérdezte, hogy mi készül.

Erre a gyerek ártatlan hangon csak ezt mondta: „két kis fatányért csinálok neked és anyunak, hogy legyen majd miből ennetek, ha öregek lesztek”.

Az apát szíven ütötte, amit Csabi mondott! Azt se tudta, hol van!! Percekig meg se tudott szólalni, csak állt ott. Aztán lassan eleredtek a könnyei, és végigfolytak az arcán…

Akkor értette meg mit tett, hogyan bánt Miklós bácsival! A saját apjával! Akkor este gyengéden kézen fogta a bácsit, és visszavezette a közös asztalhoz.

Láttátok volna a bácsi arcán az örömöt, mikor ezt elmesélte! Én is egészen meghatódtam!

Innentől kezdve a kisöreg családdal együtt vacsorázik, sőt, elkezdte faragni tanítani Csabit, hogy tányér helyett más, szép dolgokat tudjon készíteni a családnak!