Móra Ferenc:Rózsák mellé

Móra Ferenc- RÓZSÁK MELLÉ Ha én lehetnék az idő, De jó is lenne néked! Én téged, szépséges szivem, Szépséged teljességiben Jaj, hogy megőrzenélek! Ha én lehetnék az idő, Fejed fölött megállnák, Hogy nyarad sohse múljon el, Hogy hozzád sohse jusson el Az ősz, a tél, az árnyék. Ha én lehetnék az idő, Virág virágra kelne, Ahol a lábad földet ér S az örök ifjúságodér' Mind téged írigyelne. Ha én lehetnék az idő, Ó, éltem rózsaszála, Tisztán, fehéren és üdén Röpítenélek által én A halhatatlanságba!

Mit tanultam az óvodában ?

Azt, hogy hogyan éljek, mit tegyek, mind az óvodában tanultam meg. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme amit ott tanultam: Ossz meg mindent másokkal! Ne csalj a játékban! Ne bántsd a másikat! Mindent oda tégy vissza, ahonnét elvetted! Rakj rendet magad után! Ne vedd el a másét! Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál! Evés előtt moss kezet! Húzd le a vécét! A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló! Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset! Délutánonként szundíts egyet! A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól! Ismerd fel a csodát!