2014. április 29., kedd

A Tál család !


A Tál család

Tudjátok, hogy hány tagja van a mi családunknak?

Először is itt van az öreg Dik Tál, aki mindent irányítani akar,
aztán ott van Protes Tál bácsi és fivére Szabo Tál, akik folyton ellenszegülnek és mindent meg akarnak változtatni.
A húguk, Irri Tál, nyughatatlan bajkeverő a két fiával, Inzul Tállal
és Molesz Tállal együtt.
Valahányszor felmerül egy új kérdés, Hezi Tál és felesége, Vege Tál, meg annak a testvére Lamen Tál várni akar vele még egy évet.
Aztán ott van Imi Tál, aki folyton arra törekszik, hogy a mi
családunk pontosan olyan legyen, mint az összes többi.
A kényeskedő Affek Tál néni túl sokat képzel magáról. Iker öccsei, Garan Tál és Han Tál pedig hamis ígéretekkel próbálnak elkábítani mindenkit.
De azért nem minden családtag rossz. Asszisz Tál rokonunk például kifejezetten segítőkészen intézi az ügyes-bajos családi ügyeket. Ros Tál és Szelek Tál viszont már nem mindenben vesznek részt szívesen.
A dúsgazdag üzletember nagybácsi, Invesz Tál anyagi hozzájárulására mindig lehet számítani, csak az a zsugori öccse, Limi Tál folyton igyekszik visszafogni adakozó kedvét.
A remek politikai érzékkel megáldott Reprezen Tál kiválóan képviseli a családot különféle rendezvényeken . Az elkötelezett Agi Tál nővérem élen jár a meggyőzésben, de Reflek Tál igyekszik folyton ellentmondani neki.
Medi Tálhoz bármikor fordulhatunk átgondolt és megnyugtató tanácsokért.
Szalu Tál unokaöcsém éppen katonaidejét tölti a hadseregben.
Bevásárolni Kós Tál nagynéném szokott a piacon, mert ő mindig tudja, hogy mi mennyibe kerül, és általában Lici Tál is elkíséri, mert nagyon szeret alkudozni a kofákkal.
A kitűnő hanggal megáldott Kán Tál folyton dalol, zenész fivére
Trombi Tál pedig hangszeren kíséri (a kamasz Mu Tál átmenetileg nem énekel velük.)
Sajnos a múlt év során három családtaggal is kevesebben lettünk: két unokatestvér, Dezer Tál és Konver Tál külföldre távozott, a kilencven éves Exi Tál néni pedig végelgyengülésben hunyt el. Őt az utolsó időkben már csak Ágy Tál vigasztalta.

Édes anyanyelvünk....


2014. április 23., szerda

Kolompárék !


Kolompárék építési naplója:

Augusztus 30.

Házat akarunk építeni, de sajnos nincs pénzünk. Majd
csak összedobjuk valahogy.

Szeptember 1.

Elhíreszteltük a rokonságban, hogy dédapánk 14
méter hosszan, 6 méter szélesen és 3 méter mélyen
kincset ásott el. Így aztán 3 nap alatt elkészült a
ház alapja.

Szeptember 22.

A ház már alá van pincézve, viszont a Tüzép-ről
napokkal ezelőtt nagy mennyiségű tégla tűnt el. Azért
a biztonság kedvéért ráírtuk a mi tégláinkra, hogy
Fizetve

Október 1.

A ház már áll. Az ácsok is remekül dolgoztak, de a
belső munkák még hátra vannak. Ma este eldöntjük, hogy
ki és mit fog nekünk felajánlani a házhoz. Ez azért
szép tőlük, sírva is fakadtunk.

Október 5.

Öcsémmel úgy döntöttünk, hogy vendégségbe megyünk.
De nem volt otthon senki. Ezt nem hiszem el! Mondtam
öcsémnek, hogy adjon egy pofont. Úgy megütött, hogy
tokostul kivittem az ajtót. Haza is hoztuk.

Október 8.

Az öcskössel körülnéztünk a környéken. Délután
felé megszomjaztam. Be is csöngettem az egyik házba.
Azt mondták a függöny mögül, hogy igyak a kerti
csapból. A csap nehezen működött, ezért hazahoztam. A
30 méteres vízvezetékkel együtt. Otthon vettem csak
észre, hogy a vezeték végén bojler is van. Viszont a
bojlerhez egy kád is tartozott, amiben egy gyönyörű nő
fürdött. Ennek furcsa módon a feleségem örült a
legjobban. Holnap az asszonyt orvoshoz viszem.

Október 10.

Az éjjel nagy vihar tombolt. De akkora, hogy a
szomszéd összes cserepét a mi tetőnkre fújta át. Éppen
illett rá.

Október 12.

Tegnap megünnepeltük, hogy eddig saját erőnkből
hoztuk össze a házat. Egy étteremben mulattunk. Az
öcskös úgy berúgott, hogy padlót fogott. Azt is
hazahoztuk.

Október 20.

Nagyon szép kovácsoltvas kaput láttunk. Becsöngettem.
Kiszóltak: szabad!
Haza is hoztuk.

Október 24.

Unokabátyám, Kálmán bolondul a téli sportokért. A
minap fölvett egy hátizsákot, fejére sísapkát húzott,
és kezében egy jégcsákánnyal betoppant az OTP-be, ahol
magához kérette az egész bevételt. Legutóbb
Sopronkőhidáról írt levelet, melyben közölte velünk,
hogy itt áll Európa Kapujában, de sajnos belülről.
Kért babakrémet, hajolajat, bőrápoló kenőcsöt és
szemceruzát. Kár hogy bent van, mert nagyon
hiányzik az építkezésnél. Főként a keze.

Január 4.

Öcsém Balatonföldváron sétálgatott az egyik villa
szobájában. Egyszer csak előugrott egy kutya, és
megkergette, mire ő fejest ugrott a medencébe. A
medence tele volt száraz falevéllel. A fejestől az
öcsém 10 centivel rövidebb lett. Most behúzott nyakkal
közlekedik, ettől úgy néz ki, mint egy teknősbéka. Az
esettől olyan dühös lett, hogy hazahozta a medencét.
Hogy eltüntesse a nyomokat, megette a kutyát. Így
mindenki jól járt, és a káposzta is megmaradt.

Január 7.

Hatalmas dörrenésre ébredtünk. Valaki a kerítésen
keresztül bedobott 6 db komplett ablakot. De az is
lehet, hogy maguktól repültek be, mert az ablakoknak 2
szárnya volt.

Január 11.

Találtunk egy megbízható villanyszerelőt, aki a mi
fogyasztásunkat rá tudja kötni a szomszéd
villanyórájára. Most neki pörög. Kész főnyeremény.

Február 15.

Lakásügyben a szerveknél annyit kilincseltem, hogy
mindegyik a kezemben maradt. Így aztán lassan
összeállt a ház.

Február 16.

Este becsöngetett a jó szomszéd. Áthozta a Satelit
antennáját és a nagyképernyős Sony televízióját. Azt
mondta: Használják egészséggel! A bíróságon ezt a
tényt tagadta.

Február 24.

Öcsém késő este jött haza egy komplett
hálószobabútorral. Azt mondta, hogy az utcán találta,
és biztos valaki véletlenül húzta ki a zsebéből, a
zsebkendőjével együtt. Csak neki lehet ilyen
szerencséje!

Február 25.

Öcsém részt vett egy délutáni futóversenyen. Ő
szaladt elöl, hóna alatt egy padlószőnyeggel. Az
áruház dolgozói csúnyán lemaradtak. Azért mit tesz az
állandó edzés!

Február 26.

Megtartottuk a házavatót. A társaság jól érezte magát.
A vendégek éjfél felé távoztak. Kora reggel vettük
észre, hogy hiányzik a bejárati ajtó, 70 méter
elektromos vezeték, 12 kapcsoló, a WC csésze, 7
négyzetméter válaszfal és a cserépkályha. De nincs
baj, mert holnap mi is házavatóra megyünk! 




2014. április 9., szerda

A vízhordó és a cserépedény



A vízhordó és a cserépedény 

Kínában egy vízhordónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy- egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt, és mindig egy teljes adag vizet szállított. 

A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ment ez így: a vízhordó csak másfél edény vizet szállított a házába.

Természetesen a tökéletes edény büszke volt teljesítményére, hiszen feladatát jól teljesítette. De szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultul érezte magát, hogy csak fele annyit tudott teljesíteni.

Két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordót a pataknál:

- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.

A vízhordó így válaszolt a cserépedénynek:

- Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon nőnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha te nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

Tanulság: Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak, teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.